2013. október 7., hétfő

„Családok: Stadionból a police.hu-ra…”














Állt tegnap egy molinón a Ferencváros – Honvéd bajnokin. Íme az egész üzenet:
Komment nem kell hozzá, azt hiszem
Gondolkodom. Huszonnégy órája megállás nélkül, csak gondolkodom. Mégpedig azon, hogy fordulhat a világ ekkorát mindössze kettő hét leforgása alatt. A világ szó kicsit túlzás. Maradjunk annyiban akkor: Hogy változhat az ÉN világom ekkorát kettő hét alatt? Sajátos szubjektív véleményformálás érkezik, akit bárhogy is megsértenék vele, nos nem érdekel.
2013. Szeptember 22.: A futball ünnepe. Ezzel a címmel jelentette meg a FradiMédia, a Derby összefoglaló videóját. Ebben nincs is semmi különleges, hiszen valóban az volt. Ami viszont tegnap, és a múlt héten történt, a futball gyásza. Nem elsősorban a két vereség miatt. Persze, ezért is vérzik az ember szíve. Hanem amiatt, ahogyan bánnak veled, velem, velünk: Szurkolókkal. Akik minden egyes héten időt és pénzt nem sajnálva utaznak, mennek. Azért, hogy szurkoljanak. Nem magamra gondolok, én sajnos munka miatt ebben az évben nem voltam még idegenbeli találkozón, tavaly annál inkább. Viszont, minden egyes hazain kint voltam. Szurkoltam. Nem érdekel ha másnap nem tudtam megszólalni. Igen, van, hogy ordítottam, sőt „ki nem ugrál sz*r újpestiztem” és igen „B*zi MLSZ” is elhagyta a számat már nem egyszer. Sajnos két hete nem volt alkalmam beszaladni a pályára ünnepelni, azzal a társasággal ugráltam örömittasan, akivel végignéztem az egész találkozót. Nem vagyok ultra, nem vagyok egyik szurkolói csoport tagja sem, de minden meccsen mögöttük állok és velük együtt éneklek, ugrálok, tombolok. Hogy miért fontos ezt mondanom? Mert nemrégiben nem csak velük – akik állítólag ártanak a magyar focinak – csesztek ki, hanem olyan fiatal lányokkal, anyákkal, apákkal, akiktől nagyon messze áll a huliganizmus akármilyen formája. Mégis visszanézhetik magukat a police.hu tárában.
Bűnőzöket csináltak olyan emberekből, akik kimentek egy mérkőzésre, hogy együtt éljék át ezt az ünnepet. A múlt héten pedig megeshetett az is, hogy emberektől elvegyék a szurkolói kártyát és ne engedjék be őket a „stadionba”. Apropó szurkolói kártya. Én nagyon nem örültem a bevezetésének anno. Az én adataimat ne használja senki semmire, még ha a Ferencvárosról is van szó. Aztán persze kiváltottam /mit tud mást csinálni az ember?/. Azt mondták, semmilyen módon nem lesz visszaélés ezen adatokkal. Kérdezem én, ha egy hang felhívja az embert a saját telefonján, hogy egymásnak uszítson embereket, nem titkolt politikai ráhatással, akkor az mi, ha nem visszaélés? Nyeljünk nagyot.
Tegnap kimentem a stadionba és semmi nyoma nem volt az ünnepnek, a hangulatnak. És az ultrák és szurkolói csoportok teszik tönkre a magyar futballt? Még véletlenül sem azon emberek és politikusok – nem véletlen a két kaszt szétválasztása -, akik egyrészt nem értenek ezen területhez, másrészt csak a saját politikai bel- és külviszályaik „rendezésére” használják fel a csapatokat és legfőképpen ezen társaságok szurkolóit.
Nem megyek bele a tegnapi vereségbe, ziccereket hibáztunk, sz*rul védekeztünk: Kikaptunk. Ezt még valahogy elviselem. De azt, hogy pár kispesti szurkoló ordítását kell csendben végighallgatnom, 90 percen keresztül a Puskás Ferenc Stadionban, azt nem. Érzelmek jöttek ki belőlem persze, de nem szurkoltam, ahogy az egész stadionban állók nagy része. Rázendíthettem volna indulóra, dalokra. Nem. Egyetértek minden csoport azon véleményével, hogy ezt nem szabad tűrni. Aztán második félidőben megérkezett az a bizonyos molinó, amelyet persze egyből elkoboztak. Füttyszó kíséretében érkezett a Fradi szeku a transzparensért. És nagy mosolyokkal kiegészítve vitték le a pálya szélére. Ismét NO KOMMENT.
Összegezve. Ismét megszólítom a drága MLSZ-t. Bár tudom, én kis hal vagyok ehhez sajnos. De be kellene tökélni, hogy a magyar futballt nem a szurkolók teszik tönkre, hanem Önök uraim. Hofi Gézát idézve: „Amelyik megsértődik,sértődjön meg, Uraimat mondanék. Hát megérdemlik nem? Többet se…” Ezek a családbarát mérkőzések? Ahol, ünneplés után bűnőzökként kezelik őket? Csendességtől zúgó stadionok? Ezzel jutunk valóban előre?
NEM.
Ricardo Moniz tegnapi sajtótájékaztóján elhangzott mondatát hozom fel.
"Az öltözőben már elmondtam, hogy közel sem vagyunk a csúcson. Fontos azonban, hogy egységesek maradjunk, ez a legfontosabb.”
Ez most illik a Fradi táborra is. Remélem elérünk valamit ezekkel a hallgatásokkal, mert soha többet nem szeretném azt átélni, amit tegnap…
És igen, Szabadságot az Ultráknak és teltházat minden meccsre...
ui: Természetesen a lényegről, vagyis a transzparens mondanivalójáról, azóta sem hallottunk semmit... Hát így kell ezt csinálni. Akkor ismét: NO KOMMENT.
-gozsi-

2 megjegyzés:

  1. mi ez a police.hu sztori? lemaradtam

    VálaszTörlés
  2. Azok akik ünnepeltek a derbyn "korozottek" lettek,es a kepuk kis szammal kikerült a rendorseg oldalara

    VálaszTörlés