Állt
tegnap egy molinón a Ferencváros – Honvéd bajnokin. Íme az egész üzenet:
| Komment nem kell hozzá, azt hiszem |
Gondolkodom.
Huszonnégy órája megállás nélkül, csak gondolkodom. Mégpedig azon, hogy
fordulhat a világ ekkorát mindössze kettő hét leforgása alatt. A világ szó
kicsit túlzás. Maradjunk annyiban akkor: Hogy változhat az ÉN világom ekkorát
kettő hét alatt? Sajátos szubjektív véleményformálás érkezik, akit bárhogy is
megsértenék vele, nos nem érdekel.
2013.
Szeptember 22.: A futball ünnepe. Ezzel a címmel jelentette meg a FradiMédia, a
Derby összefoglaló videóját. Ebben nincs is semmi különleges, hiszen valóban az
volt. Ami viszont tegnap, és a múlt héten történt, a futball gyásza. Nem
elsősorban a két vereség miatt. Persze, ezért is vérzik az ember szíve. Hanem
amiatt, ahogyan bánnak veled, velem, velünk: Szurkolókkal. Akik minden egyes
héten időt és pénzt nem sajnálva utaznak, mennek. Azért, hogy szurkoljanak. Nem
magamra gondolok, én sajnos munka miatt ebben az évben nem voltam még
idegenbeli találkozón, tavaly annál inkább. Viszont, minden egyes hazain kint
voltam. Szurkoltam. Nem érdekel ha másnap nem tudtam megszólalni. Igen, van,
hogy ordítottam, sőt „ki nem ugrál sz*r újpestiztem” és igen „B*zi MLSZ” is elhagyta
a számat már nem egyszer. Sajnos két hete nem volt alkalmam beszaladni a
pályára ünnepelni, azzal a társasággal ugráltam örömittasan, akivel végignéztem
az egész találkozót. Nem vagyok ultra, nem vagyok egyik szurkolói csoport tagja
sem, de minden meccsen mögöttük állok és velük együtt éneklek, ugrálok,
tombolok. Hogy miért fontos ezt mondanom? Mert nemrégiben nem csak velük – akik állítólag
ártanak a magyar focinak – csesztek ki, hanem olyan fiatal lányokkal, anyákkal,
apákkal, akiktől nagyon messze áll a huliganizmus akármilyen formája. Mégis
visszanézhetik magukat a police.hu tárában.
Bűnőzöket
csináltak olyan emberekből, akik kimentek egy mérkőzésre, hogy együtt éljék át
ezt az ünnepet. A múlt héten pedig megeshetett az is, hogy emberektől elvegyék
a szurkolói kártyát és ne engedjék be őket a „stadionba”. Apropó szurkolói
kártya. Én nagyon nem örültem a bevezetésének anno. Az én adataimat ne
használja senki semmire, még ha a Ferencvárosról is van szó. Aztán persze
kiváltottam /mit tud mást csinálni az ember?/. Azt mondták, semmilyen módon nem
lesz visszaélés ezen adatokkal. Kérdezem én, ha egy hang felhívja az embert a
saját telefonján, hogy egymásnak uszítson embereket, nem titkolt politikai
ráhatással, akkor az mi, ha nem visszaélés? Nyeljünk nagyot.
Tegnap
kimentem a stadionba és semmi nyoma nem volt az ünnepnek, a hangulatnak. És az
ultrák és szurkolói csoportok teszik tönkre a magyar futballt? Még véletlenül
sem azon emberek és politikusok – nem véletlen a két kaszt szétválasztása -,
akik egyrészt nem értenek ezen területhez, másrészt csak a saját politikai
bel- és külviszályaik „rendezésére” használják fel a csapatokat és legfőképpen
ezen társaságok szurkolóit.
Nem
megyek bele a tegnapi vereségbe, ziccereket hibáztunk, sz*rul védekeztünk:
Kikaptunk. Ezt még valahogy elviselem. De azt, hogy pár kispesti szurkoló
ordítását kell csendben végighallgatnom, 90 percen keresztül a Puskás Ferenc
Stadionban, azt nem. Érzelmek jöttek ki belőlem persze, de nem szurkoltam,
ahogy az egész stadionban állók nagy része. Rázendíthettem volna indulóra,
dalokra. Nem. Egyetértek minden csoport azon véleményével, hogy ezt nem szabad
tűrni. Aztán második félidőben megérkezett az a bizonyos molinó, amelyet persze
egyből elkoboztak. Füttyszó kíséretében érkezett a Fradi szeku a transzparensért.
És nagy mosolyokkal kiegészítve vitték le a pálya szélére. Ismét NO KOMMENT.
Összegezve.
Ismét megszólítom a drága MLSZ-t. Bár tudom, én kis hal vagyok ehhez sajnos. De
be kellene tökélni, hogy a magyar futballt nem a szurkolók teszik tönkre, hanem
Önök uraim. Hofi Gézát idézve: „Amelyik megsértődik,sértődjön meg, Uraimat
mondanék. Hát megérdemlik nem? Többet se…” Ezek a családbarát mérkőzések? Ahol,
ünneplés után bűnőzökként kezelik őket? Csendességtől zúgó stadionok? Ezzel
jutunk valóban előre?
NEM.
Ricardo
Moniz tegnapi sajtótájékaztóján elhangzott mondatát hozom fel.
"Az
öltözőben már elmondtam, hogy közel sem vagyunk a csúcson. Fontos azonban, hogy
egységesek maradjunk, ez a legfontosabb.”
Ez
most illik a Fradi táborra is. Remélem elérünk valamit ezekkel a
hallgatásokkal, mert soha többet nem szeretném azt átélni, amit tegnap…
És igen, Szabadságot az Ultráknak és teltházat minden meccsre...
ui: Természetesen a lényegről, vagyis a transzparens mondanivalójáról, azóta sem hallottunk semmit... Hát így kell ezt csinálni. Akkor ismét: NO KOMMENT.
ui: Természetesen a lényegről, vagyis a transzparens mondanivalójáról, azóta sem hallottunk semmit... Hát így kell ezt csinálni. Akkor ismét: NO KOMMENT.
-gozsi-

mi ez a police.hu sztori? lemaradtam
VálaszTörlésAzok akik ünnepeltek a derbyn "korozottek" lettek,es a kepuk kis szammal kikerült a rendorseg oldalara
VálaszTörlés