2013. október 11., péntek

VILÁGSZENZÁCIÓ! Megvan a repülőjegy fele Brazíliába: Hollandia – Magyarország 0 – 2
















A romániai szégyen után tegnap este hatalmas játékkal megvertük a világ elitjébe tartozó holland nemzeti tizenegyet. Minden úgy alakult ezen az estén, ahogy mi akartuk. Jobban kezdtek a hazaiak, de Bogdán Ádám két remek védéssel meccsben tartott minket. Látva ezeket a bravúrokat, a többieknek is eszébe jutott, hogy: „Hmm a MAGYAR címeres mez van rajtam, lehet meg kellene szakadni…”
És meg is szakadtak a srácok. Nagy meglepetésre a kezdőből kikerült Dzsudzsák Balázs. Egervári Sándor a mérkőzés előtt két órával közölte a sajtóval: „Úgy látom, Balázsnak egy kicsit vezekelnie kell azért, amit az észt meccs után művelt a szurkolókkal.”
Szurkolóink ismét kitettem magukért
Nem csak ezért volt jó döntés őt padoztatni, hiszen a helyére beálló Stieber Zoltán világklasszis teljesítményt nyújtott, és két gólpasszal járult hozzá a győzelemhez. De ezekről később.
Szóval, a nagy felismerés után, hogy mindenki a válogatott mezben van, elkezdtünk játszani. És a 20. percben meg is lett az eredménye. Egy holland szöglet után Bogdán Ádám húzta le a labdát, majd gyorsan indította a szélen meginduló Stiebert. A Fürth légiósa elszáguldott a bal oldalon, a tizenhatossal egy vonalban megcsinált egy cselt befelé, majd Németh Krisztiánhoz centerezett, aki először elfektette Vorm-ot majd az üres kapuba gurított. 0-1.
Teljes csend honolt az Amsterdam ArénA-ban, csak a „RIA, RIA HUNGÁRIA!” rigmus törte meg ezt. A góltól megnyugodtunk, és régen látott passzjátékkal birtokoltuk a labdát, és a következő huszonöt percben mi irányítottuk a játékot. Egyedül Van der Vaart kapufája miatt kellett aggódnunk, amit a félidő lefújása előtt lőtt. Szünetre tehát nyugodtan vonulhatott a legénység.
Második játékrész pedig álomszerűen indult számunkra. Folytatódott a passzjáték, amit már az első félidőben láthattunk a csapattól. A középpálya közepén Hajnal megunta ezeket a passzokat és mesterien ívelt Stieber elé, aki egy lövőcsellel elküldte Willams-et, pazarul kanyarított középre, a labdára pedig Böde Dániel érkezett, aki védhetetlenül bólintott a kapuba. Böde jöttével tehát: 0 – 2.
Igazán ekkor látszott a csapaton, hogy elhiszik, tényleg van keresnivalójuk a pályán. Viszont a második gól után, varázsütésre magukhoz tértek a hazaiak. Egymás hátán érkeztek a nagyobbnál nagyobb helyzetek. Bogdán viszont mint anno Dobó István Eger várát, úgy védte a magyar kaput. A legnagyobb helyzet a 85. percben Dirk Kuyt előtt adódott. Sneijder mesterien ugratta ki a Fenerbahce légiósát, aki már kapusunk mellett is elhúzta a labdát, de ekkor érkezett Lipták, aki az indítás pillanatában még a tizenhatos vonalán állt, de megfordult(!) és óriási becsúszással mentett a gólvonal előtt.
Ez nem az Oranje estéje volt.

Egészen 95 percig tartott a harc, aztán a szájához emelte a sípot Martin Atkinson, és ami fontosabb belefújt hármat. VÉGE, GYŐZTÜNK!
Fieszta kezdődött, mindenki egymás nyakában ugrált, még Dzsudzsák Balázs is begördült az ünneplő tömegbe, és védtelenül, szinte extázisban ünnepelt, majd a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón elmondta: „ Igaza volt a mesternek, hogy ma nem játszottam, nagyon nagy botorságot csináltam az észt meccs után. Szembe köptem azokat az embereket, akik élnek – halnak az országukért. Azt hiszem ez így helyes.” Valóban Balázs.
Böde Dániel is nyilatkozott a mérkőzés után. A Ferencváros csatára egy „Visszavárunk Akeem” feliratú pólóban mondta a következőket: „ Nagyon boldog vagyok, nem tudom megfogalmazni, amit most érzek, gólt tudtam szerezni a hollandok ellen, ráadásul az ő felségterületükön, és ezzel hozzásegítettem a csapatot ahhoz, hogy félig a Copacabana-n érezhessük magunkat. Tökéletes év ez számomra, idén mutatkoztam be a válogatottban, és gólokkal tudtam hozzájárulni a sikerekhez, ennél tökéletesebb már csak az lenne, ha év végén bajnoki címet ünnepelhetnénk a Fradival.”
Szalai Ádám a Facebookon szólt a csapathoz, és ahogyan azt megszokhattuk tőle, két nyelven tette mindezt: „Bravó Srácok! Ez igazi győzelem volt. Közben meggyógyultam és hála istennek a Schalke következő meccsére már teljes erőbedobással tudok készülni. Sok sikert nektek Andorra ellen is!”
„Bravo Jungen! Es war ein echter Sieg. Ich bin wieder gesund und Gott sei Dank kann ich mich für den nächsten Matsch von Schalke mit Alle meiner Kraft bereit machen. Viel Erfolg auch gegen Andora!”

Hollandiát tehát szomorúság sújtja. Bár ők már kint vannak a VB-n, de az utóbbi meccsek nem úgy jöttek össze, ahogyan azt szerették volna. Vereség tőlünk, döntetlen az észtek ellen. Magyarországon viszont hosszú idő után eljátszadozhatunk a gondolattal:  Világbajnokságon láthatjuk a fiúkat, ugyanis válogatottunk pótselejtezős helyen, és már csak pár lépés Brazília. Nagyon nehéz feladat vár ránk a selejtezőn, de ha úgy játszunk és küzdünk mint, ahogyan azt péntek este tették a srácok, akkor nem lehet gond.
Azzal fejezem be a mondandómat, amivel kezdtem, mert ennél jobb nyitó- és zárszó nem is kell: Hollandia – Magyarország 0 – 2.
.
.
.
.
.
.
.
.

Ugye mennyire jó lenne holnap reggel úgy ébredni, hogy ennek a fikciónak minden szava igaz???

Most pedig egy kis valóság. A válogatott tagjai Akeem Adams-nek üzentek :)
"Gyógyulj meg, Akeem!"

-gozsi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése