Egy hét telt el. Egy hét, amely
során egy labdarúgó már rengeteget küzdött az életéért. Nem megyek bele a
különböző negatív dolgokba, amelyeket Akeem Adams irányába írtak bátor
hozzászólók. Előre leszögezem már most: FRADISTA CSALÁDTAG Ő IS, amióta aláírt,
magasról lesz*rom, hogy milyen a bőrszíne. Majdnem egy hét telt el azóta, hogy
a reggelim helyett sokkot kaptam. "Felfoghatatlan". Ez volt az első
szó, ami átvillant az agyamon. Egy 22 éves fiatal labdarúgó, aki nem a
tömeglégiósok közé tartozik. Hihetetlen, hogy ez történik vele. Nem megyek bele
a négy nappal ezelőtti zöld-fehér kudarcba a Puskás "Akadémia" ellen.
Erre talán majd kitérek egy másik bejegyzésben. Maradjunk annyiban, hogy a
politika megint megmutatta, hogy erősebb mint a foci...
Nyáron szerződtette a Fradi a
Trinidad és Tobagó-ból származó védőt. Először nagyon szkeptikus voltam vele
kapcsolatban. "Ismét egy játékos, akit az ismeretlenből
igazoltunk....".
Aztán jött a második véleményem is
róla: "Húúú b*meg". Nem, nem huhogok, és drága szaporítást jelentő
szavunkat sem negatív értelemben használom. A Győr ellen megmutatta ez a srác,
hogy egy hatalmas drágakövet igazoltunk le, aki Moniz irányítása alatt
csiszolódhat több karáttá. Amit meg is tett szeptember 25.-ig. Vasárnap még a
Derbyn velünk együtt ugrált és örült a győzelemnek. Nem élete meccse volt az
Újpest elleni, de kit érdekel ez a szerda este történtek fényében? Amíg középen
játszott mesteri volt amit csinált, tökéletesen lehelyezkedett minden üres
területet és fantasztikusan játszott. Ezt akkor is így gondoltam. Nem azért
írom most, mert "kivételeznék" vele a tragédia miatt. Mert ez bizony
tragédia. Egy 22 éves fiatalemberrel egyszerűen nem történhet ilyen. Főleg úgy,
hogy két hónappal előtte tökéletesen negatív minden lelete.
Csütörtökön már az is megjelent,
hogy Adamsnek vérre van szüksége. Nem nagyképűségből és nem is azért írom, mert
ezzel óriási "tiszteletet" akarok kiharcolni. DE. Nem haboztam a
döntéssel, péntek reggel elindultam a Karolina útra. Eddig is adtam vért bár az
utóbbi másfél évben kimaradt. Egyrészt tetoválás - Fradi címer a szívem fölé
:)- másrészt a januári lábtörésem miatt hagytam ki az utóbbi időben.
Elindultunk tehát. Nem vagyok skizofrén, nem azért használok többes számot. Egy
ismerősömmel indultunk neki az útnak. Mint mindenkinek aki megtette ezeket a
lépéseket, neki is kijár a tisztelet, szóval névszerint: Erdei Virággal tettük
meg az utat. A dolog nem indult könnyedén.
Végig álltuk a sorunkat, és azután
jött számomra a "sokk". Mivel, nemrégiben elhagytam az irataimat,
ezért nincs még meg az új TB-kártyám. A számát tudom, gondoltam ez elég lesz.
Hát nem. Persze megértem azt is, amit a főnővér mondott. Felsőbb utasításra
csak kártyával rendelkező adhatott vért. Nos,az már másik kérdés, hogy
honnan derült volna az ki, hogy a kártyáról írja be azt a kilenc darab
számot, vagy az én bediktálásom alapján.
11:41: "-Menjen el a Fejér
Lipót útra, ott ingyenesen válthat ki egy EU-s TB kártyát. Negyed óra busszal,
pénteken délig vannak..."
Elindultam. Kiléptem a vérellátóból -természetesen ahogyan az ilyenkor lenni szokott- és elment előttem a busz.
Ilyenkor az öt percenként járó buszok is egy örökkévalóságnak tűnnek. Így hát
úgy döntöttem "gyalog" indulok útnak. Azért teszem idézőjelbe szép
magyar szavunkat, mert ennél gyorsabban és kitartóbban talán még egy meccsemen
sem futottam.
11:59: Beesek a Fejér Lipót utcai
okmányirodába. A biztonsági őr mosolyogva néz: "-Hová siet fiatalember? Még
egy percig nyitva tartunk." Mély levegők szedése közepette mutattam rá a
jegyet kiadó automatára.
"- TB kártya", szakadt ki
a levegők közül ez a két szó. Bár senki nem volt már bent - érthető - muszáj
volt sorszámot tépnem. Kártyám egy perc alatt elkészült, irány vissza.
Ahogy visszaétem, rámnézett a már
ismerős nővér. Gyorsan adott két ásványvizet és egy nápolyit, pótoljak
valamit a kiadott energiákból. Amint beértem a véradó terembe megkaptam a
szokásos jóleső mondatot.
"-Több ilyen embernek kellene
járni vért adni". Tudniillik, 0 RH- vérem van. Azaz, bárkinek adhatok vörös éltető folyadékomból,
tehát mondhatom azt, hogy az én vérem egy az egyben mehetett labdarúgónknak. Mint ahogyan Virágé is. Szokásos: fertőtlenítő, tű be, vér le, tű ki, "Viszontlátásra".
Azonban volt egy szokatlan dolog is ebben a pár percben, hiszen nem mindennap
ad vért az ember egy olimpiai bajnok társaságában. Velem ez is megtörtént.
Itt megjegyezném, hogy pár nap alatt megszaporodtak az egy Gozsira -rám- eső
olimpiai bajnokok száma. Hiszen egy nap múlva az ELTE 5vös 5km versenyén
Szuper Leventével -bár ő nem olimpiai bajnok- és Martinek Jánossal -ő igen-
volt szerencsém interjút csinálni. Visszatérve a karolina utcai vérellátó
ágyára. Varga Zsolt -jelenleg Ferencváros játékos- vízilabdázó érkezett a
mellettem lévő ágyra.
A fenti sorok nem azt voltak
hivatottak rögzíteni, hogy én mekkora császár vagyok, mert vért adtam egy
bajban lévő sportolónak. Sokkal inkább azért, mert jó volt látni, hogy mennyi
zöld-fehér fogott össze ismét. Drága Fradisták. Legyen ez ultra,
"sima" szurkoló, "csak" szotyizó. Akik kijárunk meccsekre, fogjunk össze ismét. Ne
legyen az ami szombaton, a Honvéd ellen legyen szurkolás. Mutassuk meg
mindenkinek -főleg szeretett MLSZ-ünknek, akármennyire is utálnak minket -,
hogy igenis létezik még az a fogalom: Fradi-család. Rengeteg zöld vért
ömlesztettünk át Adams-nek az elmúlt napokban, sok-sok ember szorít neki a
felépüléséért. Vasárnap pedig ordítsuk ki magunkból az elmúlt két hét
feszültségét. Legyen "Ki nem ugrál" és társai, mert ez hozzátartozik
a dolgokhoz, így is úgy is kapunk büntetést. DE emlékezzünk meg erről a
csupaszív fiúról is, aki amióta felhúzta magára a mi szeretett mezünket,
mindent megtett a csapat győzelméért. Mást nem is tudok írni befejezésül:
Fotó: Üllői129
|
-gozsi-


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése