2013. október 11., péntek

Magatokért játszottatok…

















Ugye emlékszik mindenki dzsudzsákhatalmassztárvagyokbalázs szavaira? Az észt meccs után nagy értetlenséggel állt a kamera elé, és szinte kikérte magának, hogy a szurkolók mit képzelnek magukról. Egy olyan román meccs után, amit szenvedés volt végignézni. Balázska, én is kikérem magamnak ezt a nyolc kapott gólt, de hagyjuk. De remélem most is kiállsz elénk, és most is értetlenül állsz majd azért, hogy kritizálnak. De semmi gond nyugodj meg, a hajad tökéletesen állt egész este.
Még mielőtt azt hinné itt mindenki, hogy Dzsudzsák az első számú ellenségem – khm amúgy igen -, nézzük a másik óriási emberünket. Igen ő az, a péniszrajzolás királya, az előrelépés megkoronázatlan császára: Sanyibá’. Vele is rengeteget foglalkoztam már, de én bátran kijelentem most is. Nem ért a futballhoz. Mindenki azzal jön, hogy összerakta az U21-es csapatot a VB-re. Könyörgöm, az az alakulat azért volt jó, mert RÓTH ANTAL azzá tette, semmi köze nem volt hozzá Egervári úrnak. Azt a harmadik helyet akkor is elérik, ha én ülök le a kispadra. Nem számítottam sokra ma este. Nem tudom Sanyi bácsi mit ért előrelépés alatt. Bár lehet előrelépés az, hogy a tőlünk gyengébb válogatottaktól már nem kapunk ki, viszont a velünk egy szinten lévőkkel és a jobbakkal, fel sem tudjuk venni a harcot. Ha ezt érti előrelépés alatt, akkor elnézést kérek, nagyon igaza van. Kettő, azaz kettő meccsre kellett volna összeszedni ezt a csapatot. Két idegenbeli találkozó: Románia és Hollandia. Csak a puszta tényekkel írom le ezt a két összecsapást: 0 pont, 11 kapott és 1 rúgott gól.
Győzni megyünk ki. Ezt hallottuk mindenhol a bukaresti és az amszterdami kirándulás előtt. Ehhez képest momentumunk nem volt egyiken sem. Ebben a csoportban, ahol az Oranje kiemelkedik, van egy gyenge román, egy gyengének mondható török válogatott és mi. Tudtuk, ezek közül kerül ki majd a továbbjutók személye. Nos, megérkezett a selejtező végére a realitás. Magyarország a 4. helyen áll az utolsó játéknap előtt.
Őszintén megmondom, én a győztes találkozók után sem láttam semmi elgondolást a játékunkban. Valahogy így képzelem el a meccsek előtti elbeszélgetést az öltözőben Egervári úrtól: „ ŐŐŐ, izé, most, hogy megvan a kezdőnk, menjünk ki és majd lesz valami…”. Mert kb. ennyit láttunk a pályán. És ott van még a válogatási módszer. Komolyan Devecserire, Mészárosra, Guzmicsra volna szüksége a magyar válogatottnak? A Bundesliga legjobb középpályására pedig nincs. Engem nem érdekel az sem, ha a Huszti ügyben, nem a Hannover középpályásának lenne igaza. Dacból nem engedhetné meg magának ez a válogatott, hogy egy klasszist ne hívjon be az adott „szakmai” irányítást végző ember. De ebbe a sorba beállíthatom Vadócz Krisztián is. Dzsudzsit abban a pillanatban zavartam volna el, amikor lenyilatkozta azt, amit. Husztit a bal oldalra, „Zsuzsit” rollerre…
Egervári Sándor viszont hozott egy jó döntést is 2013. október 11.-én este, bár késett ezzel a jó lépéssel. Lemondott. „Mindenért vállalom a felelősséget”. És? Most akkor ezzel kijutottunk valahová? Várjunk csak: NEM. Ezzel is bebizonyította mennyire jellemtelen ember. Miért nem várta meg a keddet még? Miért ülteti le Csábi Józsefet a kispadra a jövő héten? Ha tényleg vállalja a felelősséget mindenért, miért nem tud még utoljára a szemünkbe nézni a Puskásban? Úgy vélem, ezekre a kérdésekre nem tudna nekem választ adni.
Tegnapibejegyzésemben, felvázoltam egy fikciót. Mi lenne ha… Ebből semmi nem valósult meg. Én bíztam, mint ahogy sokan ebben az országban. Csak tudnám, hogy nekünk szurkolóknak honnan van még erőnk. Mert ehhez már lelkierő kell, végignézni például két ilyen meccset. Én úgy voltam vele, hogy azok, akik kiutaztak Romániába a világ legszerencsétlenebb emberei. Gyorsan cáfolt a csapat. Az amszterdami kiránduláson résztvevőket jobban sajnálom.
Soraim végén pedig szeretném megszólítani ismét drága MLSZ elnökünket, Csányi Sándort.
Tisztelt elnök úr!
Engedje meg, hogy én legyek az első, aki gratulál önnek. Hogy miért? A kérdés jogos. Sikerült a honi labdarúgást még mélyebbre tolnia, mint ahol eddig volt. Legnagyobb problémánk az, hogy egyes NB1-es meccseken melyik szurkolótábor mit kiabál és milyen zászlókat, transzparenseket, molinókat visznek be meccsekre? Örüljön, hogy kijárnak emberek még a találkozókra. Nemzeti válogatottunk élén hagynak egy olyan embert ámokfutni, aki úgy mondott le Győrben, hogy egy hímvesszőt rajzol a papírra, ennyit ér a szakma írással? Lehet, hogy már ott sem a győri vezetésnél voltak a problémák, az senkinek nem jutott eszébe? Legvégül egy tanácsot adnék önnek. Kövesse Egervári úr döntését, és mondjon le ön is, hogy a magyar foci most már tényleg emelkedjen fel.
Köszönöm.

Nem tudom mit lehetne még hozzáfűzni a holland meccshez. Eddig semmilyen nagy eseménynek nem lehettem része, amióta megszülettem. Természetesen itt csak a hazai labdarúgó válogatott körüli eseményekre gondolok. Ma viszont történelmet élhettem meg. A magyar labdarúgó válogatott elszenvedte történelmének legsúlyosabb vereségét. Ez is valami nemde?
Köszönjük Sanyibá’, többet ne gyere….

-gozsi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése