Ugye
emlékszik mindenki dzsudzsákhatalmassztárvagyokbalázs szavaira? Az észt meccs
után nagy értetlenséggel állt a kamera elé, és szinte kikérte magának, hogy a
szurkolók mit képzelnek magukról. Egy olyan román meccs után, amit szenvedés
volt végignézni. Balázska, én is kikérem magamnak ezt a nyolc kapott gólt, de
hagyjuk. De remélem most is kiállsz elénk, és most is értetlenül állsz majd
azért, hogy kritizálnak. De semmi gond nyugodj meg, a hajad tökéletesen állt
egész este.
Még
mielőtt azt hinné itt mindenki, hogy Dzsudzsák az első számú ellenségem – khm amúgy
igen -, nézzük a másik óriási emberünket. Igen ő az, a péniszrajzolás királya,
az előrelépés megkoronázatlan császára: Sanyibá’. Vele is rengeteget
foglalkoztam már, de én bátran kijelentem most is. Nem ért a futballhoz.
Mindenki azzal jön, hogy összerakta az U21-es csapatot a VB-re. Könyörgöm, az
az alakulat azért volt jó, mert RÓTH ANTAL azzá tette, semmi köze nem volt
hozzá Egervári úrnak. Azt a harmadik helyet akkor is elérik, ha én ülök le a
kispadra. Nem számítottam sokra ma este. Nem tudom Sanyi bácsi mit ért
előrelépés alatt. Bár lehet előrelépés az, hogy a tőlünk gyengébb
válogatottaktól már nem kapunk ki, viszont a velünk egy szinten lévőkkel és a
jobbakkal, fel sem tudjuk venni a harcot. Ha ezt érti előrelépés alatt, akkor
elnézést kérek, nagyon igaza van. Kettő, azaz kettő meccsre kellett volna
összeszedni ezt a csapatot. Két idegenbeli találkozó: Románia és Hollandia.
Csak a puszta tényekkel írom le ezt a két összecsapást: 0 pont, 11 kapott és 1
rúgott gól.
Győzni
megyünk ki. Ezt hallottuk mindenhol a bukaresti és az amszterdami kirándulás
előtt. Ehhez képest momentumunk nem volt egyiken sem. Ebben a csoportban, ahol
az Oranje kiemelkedik, van egy gyenge román, egy gyengének mondható török
válogatott és mi. Tudtuk, ezek közül kerül ki majd a továbbjutók személye. Nos,
megérkezett a selejtező végére a realitás. Magyarország a 4. helyen áll az
utolsó játéknap előtt.
Őszintén
megmondom, én a győztes találkozók után sem láttam semmi elgondolást a
játékunkban. Valahogy így képzelem el a meccsek előtti elbeszélgetést az
öltözőben Egervári úrtól: „ ŐŐŐ, izé, most, hogy megvan a kezdőnk, menjünk ki
és majd lesz valami…”. Mert kb. ennyit láttunk a pályán. És ott van még a válogatási
módszer. Komolyan Devecserire, Mészárosra, Guzmicsra volna szüksége a magyar
válogatottnak? A Bundesliga legjobb középpályására pedig nincs. Engem nem
érdekel az sem, ha a Huszti ügyben, nem a Hannover középpályásának lenne igaza.
Dacból nem engedhetné meg magának ez a válogatott, hogy egy klasszist ne hívjon
be az adott „szakmai” irányítást végző ember. De ebbe a sorba beállíthatom
Vadócz Krisztián is. Dzsudzsit abban a pillanatban zavartam volna el, amikor
lenyilatkozta azt, amit. Husztit a bal oldalra, „Zsuzsit” rollerre…
Egervári
Sándor viszont hozott egy jó döntést is 2013. október 11.-én este, bár késett
ezzel a jó lépéssel. Lemondott. „Mindenért vállalom a felelősséget”. És? Most
akkor ezzel kijutottunk valahová? Várjunk csak: NEM. Ezzel is bebizonyította
mennyire jellemtelen ember. Miért nem várta meg a keddet még? Miért ülteti le
Csábi Józsefet a kispadra a jövő héten? Ha tényleg vállalja a felelősséget
mindenért, miért nem tud még utoljára a szemünkbe nézni a Puskásban? Úgy vélem,
ezekre a kérdésekre nem tudna nekem választ adni.
Tegnapibejegyzésemben, felvázoltam egy fikciót. Mi lenne ha… Ebből semmi nem valósult
meg. Én bíztam, mint ahogy sokan ebben az országban. Csak tudnám, hogy nekünk
szurkolóknak honnan van még erőnk. Mert ehhez már lelkierő kell, végignézni
például két ilyen meccset. Én úgy voltam vele, hogy azok, akik kiutaztak
Romániába a világ legszerencsétlenebb emberei. Gyorsan cáfolt a csapat. Az
amszterdami kiránduláson résztvevőket jobban sajnálom.
Soraim
végén pedig szeretném megszólítani ismét drága MLSZ elnökünket, Csányi Sándort.
Tisztelt
elnök úr!
Engedje
meg, hogy én legyek az első, aki gratulál önnek. Hogy miért? A kérdés jogos.
Sikerült a honi labdarúgást még mélyebbre tolnia, mint ahol eddig volt.
Legnagyobb problémánk az, hogy egyes NB1-es meccseken melyik szurkolótábor mit
kiabál és milyen zászlókat, transzparenseket, molinókat visznek be meccsekre?
Örüljön, hogy kijárnak emberek még a találkozókra. Nemzeti válogatottunk élén
hagynak egy olyan embert ámokfutni, aki úgy mondott le Győrben, hogy egy
hímvesszőt rajzol a papírra, ennyit ér a szakma írással? Lehet, hogy már ott
sem a győri vezetésnél voltak a problémák, az senkinek nem jutott eszébe?
Legvégül egy tanácsot adnék önnek. Kövesse Egervári úr döntését, és mondjon le
ön is, hogy a magyar foci most már tényleg emelkedjen fel.
Köszönöm.
Nem
tudom mit lehetne még hozzáfűzni a holland meccshez. Eddig semmilyen nagy
eseménynek nem lehettem része, amióta megszülettem. Természetesen itt csak a
hazai labdarúgó válogatott körüli eseményekre gondolok. Ma viszont történelmet élhettem meg. A magyar labdarúgó válogatott elszenvedte történelmének
legsúlyosabb vereségét. Ez is valami nemde?
Köszönjük
Sanyibá’, többet ne gyere….
-gozsi-

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése