Magyar meccset láttunk.
Nem győztünk, hanem kikaptunk,
De a francia lesz, a mi igazi utunk!!!
Még mielőtt valaki megijedne, nem tervezek a költészet bugyraiban elmerülni, de egy figyelmet felhívó felütés az elején sosem rossz. Vagyis, hogy rossz avagy sem, azt rábízom az olvasóra. Elindultunk Athénba, de sem az út, sem az előzmények nem voltak egyszerűek.
Amikor meg lett hirdetve a vonatos utazás, rögtön összedugtuk a fejünket, hogy az idei EB selejtező során harmadjára is elindulunk. Aztán érkezett a rossz hír, a határokon kialakult helyzet miatt a kötött pályás utazás elmarad, így a szervezők a buszra támaszkodtak. Mi pedig saját magunknak próbáltunk intézni valami közlekedési eszközt. Nagyon gyorsan találtunk is, debreceni indulással. De itt is jött a hideg zuhany, ez a társaság is visszamondta az utat. Legalábbis irreálisan nagy összegért megindulhattunk volna. Így nem sokkal a túra előtt lemondtunk a görögországi megmozdulásról.
Egy héttel a találkozó előtt csörrent meg a telefonom. Geri barátom a vonal túlsó végén:
"Beszéljük meg ezt az utazást este, addig kiszámolom mibe fájna."
Az esti nagy megbeszélés aztán elmaradt. Mármint olyan szempontból, hogy körülbelül fél perc alatt arra az elhatározásra jutottunk, hogy MEGYÜNK! Autóval, de az még kérdéses volt hányan. Szóba jött egy kilenc fős megoldás, ezt végül nem sikerült tető alá hozni. Végérvényesen eldőlt, ismét úton a Fantastic Four!
Csütörtökön a hangolás is megtörtént, Feröer ellen. Végre, én is bejutottam a 'kubigrupiba', ahol "kedves" fogadtatásban részesültem a sokat hallott, drága szekusoktól, de ezt most hagyjuk. Nagy nehézségek árán győztünk, így pozitív hangulatban indulhattunk el másnap Görögország felé. Pénteken még munka, de már nagyon senki nem foglalkozott vele, folyamatosan kapcsolatban voltunk: "INDULJUNK MÁÁÁR!"
Fél 9-kor aztán röffent az Alfa, indult a banda. Az E75-ös volt a mi pályánk, ezt kellett egészen Athénig követnünk, így nagyon nehéz dolgunk nem volt, bár egyszer megtréfált minket a görög táblarendszer, de erről majd később.
Tíz óra után valamivel már a határhoz is értünk, legálisan, mászás nélkül át is keltünk rajta. Nagy meglepetésre a szerb hatóság sem volt kötekedő kedvében, lehet már a műszak végén jártak. Az első megállót 11 óra körülre lőttük be, Drahos és Lipcsey úr pedig elfogyasztotta az első pálinkát. Az iható gyümölcs választékban nem volt hiány: alma, szilva, meggy. A fűtőérték bevitele után, bepattantunk és haladtunk tovább. Kicsit megpilledt mindenki az úton, eközben kis túlzással Kurucz úr átszelte majd' egész Szerbiát. Eljött lassan a váltás ideje, ahogy átléptük a szerb-macedón határt az autónak is kellett egy kis ennivaló. Az első kútnál meg is etettük a ménest, aztán cseréltünk a volánnál. Az első macedón fizetőkapunál nagy meglepetés ért, a kapunál lévő emberke egy "Szevasz" köszönéssel üdvözölte a magyar rendszámos autót, jobban hatott ránk ez mint a legjobb kávé. Majd még egy "Viszlát" is elhagyta a száját, ahogy megvolt a jegybiznisz. Aztán kicsit megpihent mindenki, én pedig nyomtam a gázt Athén felé, de nem sokáig.
Egészen idilli volt pedig a hangulat: lágyan, a szélvédőt csapkodó esőcseppek, az autópálya horizontjában a felhők közül kiszivárgó sápadt napfény, a csend, amit csak néha tört meg a hátulról érkező vad horkantás. De a csendbe egyszer csak fájdalmasan belehasított középhangon, a bal első kerék felől érkező durranás. Az addig kellemes eső, hirtelen vad zápornak tűnt, az autó egy enyhe balra rántással jelezte: BAJ VAN ÖCSKÖSÖK!
Valóban az volt, ahogy félre álltunk a leállósávba és kiszálltunk, a bal első gumi bizony nem a megszokott állapotában tetszelgett. Akkor kerékcsere. No, de természetesen ez sem ment egyszerű keretek között. Az egy dolog, hogy az autóban nem teljes értékű, csak mankókerék volt, ez még nem baj. De a kulcs semmiképpen nem akarta lazítani a csavarokat. Így szétment kerékkel, félig a kaucsukon, félig a felnin kellett megközelíteni a következő benzinkutat. Ha azt mondom, nem életünk egyik legpazarabb másfél kilométeres utazása volt, akkor azt hiszem finoman fogalmaztam. Mire a kútra értünk az eső is el kezdett szakadni. Közben megbeszéltük, hogy a kutassal valószínű kezdetét veszi egy órás activity párharc. Nagyon-nagy meglepetésünkre Macedónia közepén egy magán kúton angolul mondhatni jól beszélő kutas kezdett el nekünk segíteni. Vettünk tőle egy keresztkulcsot, amivel ugyanannyit értünk mint az autóban lévővel. De ezután érdekes dolog történt, ha rajfilmben lettünk volna emberünk feje felett biztos megvillan egy villanykörte. Elszaladt az autójához és hozott egy olyan igazi békebeli kulcsot, acélból. Ezzel már sikerült csavart lazítani, közben nagy büszkeséggel konstatálta a kutas: "Yugo,Yugo!", azaz még az egykori Jugoszláviából származott a segédeszköz, volt is benne anyag rendesen. A mankókerék felkerült, mi pedig folytattuk utunkat, szigorúan 80-85 km/h-s sebességgel.
| A "bűnös" |
| Mankózik az Alfa |
A határt átlépve arra a elhatározásra jutottunk, hogy Szaloniki felé vesszük az irányt. Bár szombat volt, bíztunk abban, hogy egy gumiszervíz azért nyitva van. A városba érve ismét betértünk egy hajtóanyagot töltő állomásra. Itt elmagyarázták hol találunk kerék cseréjére alkalmas helyet. A buli eztán kezdődött csak igazán. A műhely vezetője az a tipikus görög: szakáll, ing, hossz nadrág, szandál. Azt már nem mondom, hogy a belőle áradó nem is tudom, pöcegödörre emlékeztető izzadtságszag is "görögös", mert még magamra haragítom Zeuszt. A "párbeszéd" zseniális volt:
Geri: "Szükségem lenne két gumira, télire ha lehet"
Most van jelentősége annak, hogy miért volt két sorral feljebb a párbeszéd szó idézőjelben. Emberünk se köpni, se nyelni nem tudott és valami olyasmi arcot vágott nagy tágra nyílt szemekkel, mint anno a Shrek című rajzfilmben Csizmás Kandúr. Szavak nélkül is megtudtuk: itt bizony nem lesz téli gumi.
"Áj kól máj frendsz", jött a válasz a kisebb lefagyás után. Eltűnt az irodában és kb. három telefonon egyszerre kezdett beszélni. Mi pedig jó magyar rutinhoz mérten, elkönyveltük, hogy hamarosan kijön és közli, hogy egy eszméletlen csillagászati összegért talált nekünk tappancsot. Nem ez lett...
Elmondta, hogy olyan nincs amit keresünk, viszont fel tud ajánlani eggyel kisebb méretűt és fel is rakják itt helyben, persze kettőt kell venni belőle. Geri belement. Teljesen korrekt áron kaptunk két gumit cserével. A mutatványunk egy laza 5 órás csúszásba került. Szóba került pedig az is, hogy autópályán meglepjük a buszos brigádot, ahogy utolértük őket.
A maradék kilométerek már zavartalanul teltek el, 5 óra körül leállt a motor. MEGÉRKEZTÜNK!!! Szállás elfoglalás után persze, egyből nyílt a pálinkás üveg és Gerivel mi is megkóstolhattuk az egész úton Lipy és Dani által istenített meggy nedűt. Valóban káprázatos volt. Párat még elfogyasztottunk aztán nyakunkba vettük Pireuszt. Ugyanis a mi szállásunk nem Athén központjában, hanem a stadiontól nem messze volt. Minden ilyen túra alkalmával szoktam ajánlani, vagy éppen nem az adott lakhelyünket. Ezt tudom ajánlani, Faros a neve, elvileg két csillagos, de nagyobb kiszolgálást kaptunk ennél. Szobába hozott kávé, minden reggel takarítás és egyéb apró kis dolgok.
| Ha már egy Alfával érkeztünk, Alfát is ittunk! |
Este beültünk egy gyrosos helyre. Hova máshova. Ahol az ún. szuvlaki nevű hússal készített, eredeti pita tésztába csavart finomságot kóstoltuk meg, helyi sörrel leöblítve. Az este kellemesen telt, sétáltunk, dumáltunk, majd a végén betértünk egy nagyon kellemes kis helyre. Igazából egy nagyon jól karbantartott kocsma volt, ahol senki nem ült bent. Az 50-es, 60-as éveiben járó tulaj jól értett az emberek nyelvén. Be akartunk menni az athéni éjszakába végül erről lemondtunk. Danival -Geri és Lipy kicsit hamarabb hazatért- még bementünk arra a helyre enni, ahol már jártunk. Hazafele menet pedig jött a csodálkozás. Este ugyanis azért indultunk el, hogy találjunk valami jó szórakozóhelyet. DE nekünk sikerült megtalálni azt az egy irányt ahol semmi nem volt, ugyanis amikor a szállás felé tartottunk lépten-nyomon teltházas klubok és kocsmák látványa tárult elénk. Egy sörre azért betértünk az egyikbe, de olyan szinten felmérgeltük magunkat azon, hogy nem az este elején találtuk ezeket, hogy hazamentünk.
| Este Pireuszban |
| Nem csak az mérete, az íze is óriási volt! |
| "Pálinkás jó reggelt!" |
barátunk szülinapja is október 11-én volt. Így természetesen pálinkázással való köszöntéssel indult a nap. Majd elmentünk ebédelni. Egy nagyon jó helyet találtunk és olyan finom tálat ettem, amit talán még életemben soha. Kis városnézés, tengerparti sörözés következett, majd vissza a szállás, készülés a meccsre. Taxival bementünk Athén belvárosába, ahol a többi magyar szurkoló már hangolt. Elindultunk a meccsre, metróval. Ugrálás, énekelés követte az utunkat, majd leszállás után történt egy kis balhé, de mi ebből sokat nem észleltünk, hiszen ekkor már a stadion mellett voltunk. A kicsit agresszívvá váló görög rendőrök -akik egyébként teljesen korrektek voltak- miatt észleltük valami nem oké. Hozzá voltak már szokva a szurkolói megmozdulásokhoz, többek között a pajzsok állapota árulkodott erről. A stadionban -mint minden UEFA által rendezett rendezvényen- nem lehetett sört kapni, így elég hosszúnak tűnt az a két óra, ami várakozással telt. Ráadásul a rendezők nem engedtek le minket az alsó,sorokba. Mondván, majd ha elindul a meccs. Amelynek elérkezett a kezdése, megint nagy élmény volt több száz emberrel együtt énekelni a himnuszt. A találkozó kezdő sípszava felharsant, a biztonsági őrök azonban nem engedtek le minket. Magára az összecsapásra nem akarok kitérni, látta mindenki. A szurkolás viszont ismét jó volt. De lehet hangulatosabb lett volna ha bejön a görög kemény mag is, lehetett volna egy kis szócsata. Egy valamire azért ki szeretnék térni: az, hogy csak három játékos jött ki hozzánk egyszerűen felháborító. Tapsot kaptak, pedig kikaptak egy olyan görög csapattól, amely addig nem győzött és három gólt rúgott a selejtezőben, többek között a feröeri csapattól pedig oda-vissza kikapott. A 75. percben már az járt a fejemben mekkora fieszta lesz a játékosokkal közösen, hogy kijutottunk egyenes ágon... Azóta tudjuk, pótselejtezőre kényszerül a csapat.
![]() |
| Szolnok megye, Pireuszban is Szolnok megye :) Én Karcagról képviseltem, más Kétpóról :) |
Le voltunk törve mint a bili füle. A szálláson aztán eldöntöttük nem lesz nagy megmozdulás menjünk el kajálni. Geri és Lipy egy tengeri herkentyűs étterembe ment, mi Danival visszatértünk az ebéd helyszínére. Amikor végeztünk, még kiveséztük a magyar foci nagy fájdalmait a tengerparton, majd hazaindultunk.
Reggel pakolás és indulás. A hazaút már nem volt olyan nehézkes, mint az odavezető. Bár, egy autópálya lejáró miatti tévesztés +90 km-be került. Ezúton szeretném felhívni a görögök figyelmét, hogy a lejáróknál már ne a kanyar után tegyék a táblát, hanem legalább 200 m-rel elé, illetve "áldom" azokat a drága suhancokat is, akik az európai betűket lesatírozzák. Sajnos a Szkopje táblát, görög betűkkel nem nagyon tudtuk értelmezni. Geri úgy döntött, a haza úton ne cseréljünk. Így pár megállóval, amelyek minimum fél órásak voltak végül fél 3 magasságában hazaértünk. Itt még Lipyvel használatba vettük a jó öreg éjszakai BKV-t. ÉN körülbelül háromnegyed 4-re értem haza, egy zuhany és kaja után, egy órás alvást követően pedig vissza lehetett csöppenni a dolgos hétköznapokba.
A csapat szereplését leszámítva azt hiszem, ismét egy remek túrán vagyunk túl. Ez a négyes pedig már rutinos utazónak mondható már együtt is. Örülök, hogy végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy elindulunk Görögországba, mert újfent rengeteg új élményekkel gazdagodtam, amit köszönök nektek. A pótselejtezőre ismét útra kelünk és talán kiszurkoljuk az EB részvételt. Mint mindig, a szimpatizánsokon ismét nem fog múlni a siker. A meccs után láttam ezt a képet:
Ez mind szép és jó, csak egy valamire kérlek benneteket, válogatott arany lábúak: Ha egyszer, de csak egyszer meghálálnátok egy világversennyel a szurkolást, kevesebbek lennének azok a negatív hangok. Hiszen, nagyon régóta vár a magyar nép egy nagy világeseményre., NAGYON SZÉPEN KÉRLEK benneteket idén örvendeztessetek meg minket azzal, hogy jövőre ezek a szurkolók Franciaországban nyaralhassanak!!! Mi mindent beleadunk a lelátón, tegyétek meg ti is a pályán! A csoport görög vereséggel ért véget, a pótselejtező után viszont ha győztesen hagyjátok el a pályát, olimposzi, sőt annál nagyobb magasságokba emelünk titeket. A görögöknek évezredek óta vannak Isteneik, nekünk legyetek TI!!!!
Hajrá Magyarország!!!
Gozsi


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése