Hozzávalók:
1 mindenre elszánt, remek emberekből álló csapat
1, az ezt a csapatot nagyon szerető és kitartó szurkolótábor
1 futsal labda
2 kapu
1 csipet vagányság
Rengeteg gól.
Az "elkészítés" módja pedig érkezik a következő sorokban, azaz:
így vettük be Kolozsvárt :)
Július 19 és 25 között a romániai városban került megrendezésre a DiaEuro 2015. Aki még nem hallott volna erről a rendezvényről, annak nagyon röviden:
egy cukorbetegeknek kiírt Európa - bajnokság. 2013-s létezése óta a magyar csapat minden döntőben képviselte hazáját, akkor aranyéremmel, tavaly ezüstéremmel zártak.
A mieink a "B" jelű kvartettbe kerültek a sorsoláskor. Mellettük Bosznia, Szlovénia és Belgium került még ebbe a csoportba. 2 győzelemmel és egy döntetlennel kvalifikálták magukat a negyeddöntőbe, ahol Portugália várt rájuk, de eközben Budapesten...
...elindult egy szürke Toyota Corolla a "végtelenbe és tovább". Lipy mesterrel három óra magasságában gurultunk a csütörtöki dugóban a gyorsforgalmi út remek 38 fokjában. Egyetlen egy hűsítőnk volt a klíma mellett. Rixi -Roli barátnője- Facebook-on közvetítette mi történik a Portugália elleni negyeddöntőben. Roli nevéhez méltóan, nagy góllal segítette a csapatot a legjobb négy közé.
Kettő órával később viszont már a Karcag táblát is megpillantottuk. Itt megnéztük -bár utólag kár volt - a Fradi EL meccsét pár sör kíséretében, majd eltettük magunkat az útra.
Fél négykor ébresztett minket a telefon, gyors összepakolás után csatlakozott hozzánk Egedi és Gulyás úr, a fagyasztóból elraktuk a mandarin pálinkát, az autónak is adtunk enni a benzinkúton. Erre lehetne mondani a klasszikust: "Mi bajunk lehet?!". Persze, hogy semmi.
Az út jó hangulatban telt el, Nagyvárad külvárosáról megállapítottuk, hogy ha agyon ütnének minket sem laknánk itt. Gabi eközben már felhozott egy településnevet: Bánffyhunyad. Alig vártuk, hogy odaérjünk, ami ott várt minket, azt igen nehéz szavakba önteni.
![]() | ||||
| Erre mit lehet mondani? |
9 óra magasságában megérkeztünk a célállomásra, Lipy telefonról elirányított a meccsek helyszínéhez. Ami egy nagyon korrekt kis csarnok volt, nekünk pedig lényeges szempont volt, hogy az okos tervezők egy kocsmát is odagondoltak az épületegyüttes oldalába.
![]() |
| Impozáns volt a látvány kívül... |
![]() |
| ... és belül is. |
Megbeszéltük, hogy elmegyünk ebédelni, csak előtte mi is elfoglaltuk a szállásunkat.
Az EliAS panzióban foglaltunk magunknak szobát, aki esetleg Kolozsváron jár bátran merem ajánlani a helyet. Olcsó, tiszta, az ott dolgozók pedig mindenben a segítségünkre voltak. Fontos, hogy magyarul nem beszéltek, így angolul folyt a kommunikáció.
A lepakolás után jött a kolozsvári élet legparádésabb része: A TAXIZÁS. Nem akartuk elhinni, hogy jól látjuk az árat amit ki kellett fizetni. Példaképpen Budapesten az autót sem indítják be ennyiért. 700 ft-nak megfelelő lejért egy kis túlzással körbekocsikázhattad az egész várost. A Józsi bá' által említett étterem egy magyar kezekben lévő vendéglátó egység, ezt sem szabad kihagyni annak, aki Kolozsváron jár. Mikó étterem a neve, a weboldalán olvashat részleteket akit érdekel a hely: http://www.restaurantmiko.ro/hu/az-etterem/
A szállással ellentétben itt mindenki magyarul beszélt hozzánk. Túl estünk egy jó honi menün: pálinka-sör-pálinka. Persze azért ettünk is.
![]() |
| Harcsapaprikás a Mikó étteremben. Zseniális :) |
Megérkezésünk -elmondások alapján- remek hangulatot hozott. Az elődöntő után pedig spontán, az öröm mámorban elkezdtük énekelni Hevesi Tamás egyik dalát, amelyet láthatóan jól fogadott mindenki a pályán és szerencsére videó is készült erről. Még egyszer mondom, ritkán éreztem már ekkora örömöt. Vagyis nem, rosszul használom a szavakat, ekkorát éreztem Bukarestben is amikor Dzsudzsák szétszaggatta a román hálót, vagy a finn fővárosban, amikor Stieber az előttünk lévő kapuba bombázott. De ilyen mértékűt, ennyi érzelemmel aligha.
Az a bizonyos csíkos napernyő...
...és Roli bombája amivel 1-1 volt az elődöntő
Az este folyamán visszalátogattunk a kocsmába, és pár sör elfogyott. A szállásra visszaérve én "hamar" feladtam a csatát, elvonultam aludni. Persze itt is megkóstoltuk a csapolt sört. Sőt az este végére, Gabi barátunk már nem is szólt a pultosnak, csapolt magának.
Mondanám, hogy szombaton frissen, kialudva ébredtem, de az nem igazán fedné a valóságot. Egy gyors zuhany -és a változatosság kedvéért egy reggeli sör- túllendített a problémákon. Újabb taxi a sportcsarnokba, mellette a szokásos sör. Hogy a rendőri jelenlét megsokszorozódása nekünk szólt e nem tudni, de a biztonság kedvéért a szervezők úgy döntöttek, NO ALKOHOL. Hát, mi azért bevittünk fél liter mandarin nedűt egy ásványvizes üvegben.
Rolit újabb meglepetés érhette amikor kijött a pályára, hiszen kis csapata és szüleik is elutaztak Karcagról. Így megnövekedett hangorkánnal kezdődött el a döntő, ahol ellenfelünk szerzett vezetést, a második félidőben ezt meg is duplázta, mi pedig sajnos csak egy góllal tudtunk ezekre válaszolni. Románia ismét megnyerte a tornát.
A lefújást követően mindenkin eluralkodtak az érzelmei. Férfiasan bevallom én is elmorzsoltam pár könnycseppet, miután Roli ott hagyott minket.
Hevesi Tamás még pár szót mondott a srácoknak, majd együtt elénekeltük a himnuszt a pálya közepén. Felemelő érzés volt.
A végére pedig pár komolyabb szó:
Ez a csapat megérdemli a csupa nagy betűs TISZTELET szót. Amit a címeres mezben letettek az asztalra -vagyis stílusosan a pályára- azt nem lehet leírni. Hajtottak, küzdöttek és mindent megtettek a sikerért. Én személy szerint nagyszerűen éreztem magam. Jövőre biztosan elindul ez a brigád, de az egész tornára, hogy végigbuzdítsuk ezeknek a játékosoknat és a csapatnak élményt szerezzünk. Mert mi egy életre szólót kaptunk tőletek, egytől egyig nagyszerű emberek vagytok, bár csak Rolit ismerem jobban, de mindenki előtt le a kalappal. 2016-ban visszavágunk, és visszük a napernyőt is akárhol lesz megrendezve.
BRAVÓ SRÁCOK
HAJRÁ MAGYAROK!!!!







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése