2015. július 27., hétfő

Csíkos napernyő kolozsvári módra


Hozzávalók:
1 mindenre elszánt, remek emberekből álló csapat
1, az ezt a csapatot nagyon szerető és kitartó szurkolótábor
1 futsal labda
2 kapu
1 csipet vagányság
Rengeteg gól.

Az "elkészítés" módja pedig érkezik a következő sorokban, azaz:
így vettük be Kolozsvárt :)



Július 19 és 25 között a romániai városban került megrendezésre a DiaEuro 2015. Aki még nem hallott volna erről a rendezvényről, annak nagyon röviden:
egy cukorbetegeknek kiírt Európa - bajnokság. 2013-s létezése óta a magyar csapat minden döntőben képviselte hazáját, akkor aranyéremmel, tavaly ezüstéremmel zártak.

A mieink a "B" jelű kvartettbe kerültek a sorsoláskor. Mellettük Bosznia, Szlovénia és Belgium került még ebbe a csoportba. 2 győzelemmel és egy döntetlennel kvalifikálták magukat a negyeddöntőbe, ahol Portugália várt rájuk, de eközben Budapesten...

...elindult egy szürke Toyota Corolla a "végtelenbe és tovább". Lipy mesterrel három óra magasságában gurultunk a csütörtöki dugóban a gyorsforgalmi út remek 38 fokjában. Egyetlen egy hűsítőnk volt a klíma mellett. Rixi -Roli barátnője- Facebook-on közvetítette mi történik a Portugália elleni negyeddöntőben. Roli nevéhez méltóan, nagy góllal segítette a csapatot a legjobb négy közé.
Kettő órával később viszont már a Karcag táblát is megpillantottuk. Itt megnéztük -bár utólag kár volt - a Fradi EL meccsét pár sör kíséretében, majd eltettük magunkat az útra.

Fél négykor ébresztett minket a telefon, gyors összepakolás után csatlakozott hozzánk Egedi és Gulyás úr, a fagyasztóból elraktuk a mandarin pálinkát, az autónak is adtunk enni a benzinkúton. Erre lehetne mondani a klasszikust: "Mi bajunk lehet?!". Persze, hogy semmi.
Az út jó hangulatban telt el, Nagyvárad külvárosáról megállapítottuk, hogy ha agyon ütnének minket sem laknánk itt. Gabi eközben már felhozott egy településnevet: Bánffyhunyad. Alig vártuk, hogy odaérjünk, ami ott várt minket, azt igen nehéz szavakba önteni.


Erre mit lehet mondani?



Ilyen házak sora tárult a szemünk elé, később Roli anyukájától pedig megtudtuk a házak építésének "történelmét". Az idézőjel azért kell, mert finoman szólva sem az okosan, megtervezett építkezésről van szó. Akit esetleg érdekel a téma, pár szóban olvashat róla ebben a cikkben.

9 óra magasságában megérkeztünk a célállomásra, Lipy telefonról elirányított a meccsek helyszínéhez. Ami egy nagyon korrekt kis csarnok volt, nekünk pedig lényeges szempont volt, hogy az okos tervezők egy kocsmát is odagondoltak az épületegyüttes oldalába. 


Impozáns volt a látvány kívül...

... és belül is.
Az autót letettük a csarnok előtt majd felkerestük a Nagy családot. Józsi bá' elkalauzolt minket Kolozsvár központjáig, ahol természetesen meglátogattuk a Mátyás király szobrát. Közben elmondta, hogy már nagyon hiányzott neki a férfi társaság a héten :).
Megbeszéltük, hogy elmegyünk ebédelni, csak előtte mi is elfoglaltuk a szállásunkat. 
Az EliAS panzióban foglaltunk magunknak szobát, aki esetleg Kolozsváron jár bátran merem ajánlani a helyet. Olcsó, tiszta, az ott dolgozók pedig mindenben a segítségünkre voltak. Fontos, hogy magyarul nem beszéltek, így angolul folyt a kommunikáció.



A lepakolás után jött a kolozsvári élet legparádésabb része: A TAXIZÁS. Nem akartuk elhinni, hogy jól látjuk az árat amit ki kellett fizetni. Példaképpen Budapesten az autót sem indítják be ennyiért. 700 ft-nak megfelelő lejért egy kis túlzással körbekocsikázhattad az egész várost. A Józsi bá' által említett étterem egy magyar kezekben lévő vendéglátó egység, ezt sem szabad kihagyni annak, aki Kolozsváron jár. Mikó étterem a neve, a weboldalán olvashat részleteket akit érdekel a hely: http://www.restaurantmiko.ro/hu/az-etterem/

A szállással ellentétben itt mindenki magyarul beszélt hozzánk. Túl estünk egy jó honi menün: pálinka-sör-pálinka. Persze azért ettünk is. 


Harcsapaprikás a Mikó étteremben. Zseniális :)
Ezután meglátogattuk a már említett kis kocsmát. Elfogyasztva az üdítőket elindultunk az elődöntőre. Persze az üdítőket nem mi ittuk, de valaki biztosan fogyasztott azt is :). Az ellenfél Bosznia, amely csapattal 1 - 1 - t játszottak a srácok a csoportban. Csütörtökön már volt egy magyar-bosnyák harc. Nagypályán az EL-ben, a Fradi a szinte kimondhatatlan nevű Zeljeznicar ellen játszott. A bosnyákok nem beszéltek, csak játszottak, rúgtak két gólt, és 3-0-s összesítéssel hazareptették a zöld sasokat. Nos, ennek természetesen volt utóhangja, az onnan érkező szurkolók már a meccs előtt kiabálták hogy: "Ferencváros". Persze, nem az éltetés volt a cél, sokkal inkább a mi idegrendszerünk hergelése. Ahogyan iróniával teletűzdelve elhagyta a bosnyák ajkakat ez a szó.... Nehéz volt megállni, hogy ne menjünk át egy kis "mivan, mivan"-ra. De megbeszéltük, hogy a csata második felvonásában majd a srácok elhallgattatják őket. Így is lett: ha már szó volt az ennivalóról, kaptak hat gombócot. MAGYARORSZÁG sorozatban harmadjára DÖNTŐS. Rengeteg meccsen voltam már -Bukaresttől, Helsinkiig a válogatottal, sok Fradi túrán- de ilyet nem sokszor éreztem még. Valószínűleg közrejátszik benne az is, hogy a legjobb barátom rugdossa a gólokat a pályán, még nagyobb érzelmek szabadulnak fel az emberből ilyenkor, és ezek az érzelmek nem kellenek most egyes helyekre. Na de a kubatov paródiát nem vonom össze ezzel a zseniális csapattal.

Megérkezésünk -elmondások alapján- remek hangulatot hozott. Az elődöntő után pedig spontán, az öröm mámorban elkezdtük énekelni Hevesi Tamás egyik dalát, amelyet láthatóan jól fogadott mindenki a pályán és szerencsére videó is készült erről. Még egyszer mondom, ritkán éreztem már ekkora örömöt. Vagyis nem, rosszul használom a szavakat, ekkorát éreztem Bukarestben is amikor Dzsudzsák szétszaggatta a román hálót, vagy a finn fővárosban, amikor Stieber az előttünk lévő kapuba bombázott. De ilyen mértékűt, ennyi érzelemmel aligha.
Az a bizonyos csíkos napernyő...




...és Roli bombája amivel 1-1 volt az elődöntő

 Az este folyamán visszalátogattunk a kocsmába, és pár sör elfogyott. A szállásra visszaérve én "hamar" feladtam a csatát, elvonultam aludni. Persze itt is megkóstoltuk a csapolt sört. Sőt az este végére, Gabi barátunk már nem is szólt a pultosnak, csapolt magának.

Mondanám, hogy szombaton frissen, kialudva ébredtem, de az nem igazán fedné a valóságot. Egy gyors zuhany -és a változatosság kedvéért egy reggeli sör- túllendített a problémákon. Újabb taxi a sportcsarnokba, mellette a szokásos sör. Hogy a rendőri jelenlét megsokszorozódása nekünk szólt e nem tudni, de a biztonság kedvéért a szervezők úgy döntöttek, NO ALKOHOL. Hát, mi azért bevittünk fél liter mandarin nedűt egy ásványvizes üvegben.

Rolit újabb meglepetés érhette amikor kijött a pályára, hiszen kis csapata és szüleik is elutaztak Karcagról.  Így megnövekedett hangorkánnal kezdődött el a döntő, ahol ellenfelünk szerzett vezetést, a második félidőben ezt meg is duplázta, mi pedig sajnos csak egy góllal tudtunk ezekre válaszolni. Románia ismét megnyerte a tornát. 



A lefújást követően mindenkin eluralkodtak az érzelmei. Férfiasan bevallom én is elmorzsoltam pár könnycseppet, miután Roli ott hagyott minket. 
Hevesi Tamás még pár szót mondott a srácoknak, majd együtt elénekeltük a himnuszt a pálya közepén. Felemelő érzés volt. 

A végére pedig pár komolyabb szó:

Ez a csapat megérdemli a csupa nagy betűs TISZTELET szót. Amit a címeres mezben letettek az asztalra -vagyis stílusosan a pályára- azt nem lehet leírni. Hajtottak, küzdöttek és mindent megtettek a sikerért. Én személy szerint nagyszerűen éreztem magam. Jövőre biztosan elindul ez a brigád, de az egész tornára, hogy végigbuzdítsuk ezeknek a játékosoknat és a csapatnak élményt szerezzünk. Mert mi egy életre szólót kaptunk tőletek, egytől egyig nagyszerű emberek vagytok, bár csak Rolit ismerem jobban, de mindenki előtt le a kalappal. 2016-ban visszavágunk, és visszük a napernyőt is akárhol lesz megrendezve.
BRAVÓ SRÁCOK
HAJRÁ MAGYAROK!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése