2012. augusztus 29., szerda

Vágon innen, Karcagon túl




Véget ért ez a nyár is.... Kis túlzással életem egyik legrosszabb nyári időszakán vagyok túl. Nem a munka miatt írom ezt, mert Vágban ismét nem csalódtam, megint csak a szeretetet és a segítőkészséget kaptam mindenkitől. Apróbb bajokat leszámítva a meló is zökkenőmentes volt. Mégis...
Hazaérkezve viszont azzal kellett szembesülnöm, amivel már régen nem. Nem várt senki. Persze, a család, a BARÁTOK, de ez mégsem ugyanaz az érzés. Nem hiszem hogy ezen akármit is ragoznom kellene. De, ez van, ezzel is meg kell birkózni, és folytatni tovább az életet. Ami szeptembertől talán könnyebb lesz, hiszen lesz mivel lefoglalnom magam. Hónap végén elkezdődik a suli, a jövő héttől pedig ismét edzésbe állhatok. Talán, ezt várom már a legjobban, mivel a nyáron nem igazán találkoztam labdával. Bízom abban is, hogy találok magamnak valami munkát, amivel el tudom tartani magam.
Visszatérve a focira. Ebben is utol kell érnem magam. Hosszú idő telt el azóta, hogy rendes edzésen vettem részt, tehát az első hét biztos szokatlan lesz még, de megpróbálom gyorsan felvenni a ritmust a csapattal. Aztán, ha már visszazökkentem, remélem segíteni is tudom majd újdonsült alakulatomat. Egy hónapot csak ennek a feladatomnak fogok áldozni. Természetesen utána is mindent megteszek, DE...
Elérkezik majd a hónap vége, amikor megkezdődik ismét a suli. A nyáron nem sok időm volt sajnos foglalkozni vele. Cikkírásokkal, stbstb... Szeptembertől viszont ez lesz a legfontosabb a focival együtt. Ugyanúgy vissza kell majd szoknom ehhez a feladathoz is, mint majd a sporthoz.
Vágról hazatérvén tehát nem az életkedv jelzőm az, ami a legmagasabb szinten áll. Négy napot tölthetek el itthon, barátokkal és a családdal, hogy azután -remélem kicsit feltöltődve- úgy vágjak neki a szeptembernek, hogy nincs lehetetlen. Ki tudja, talán ez volt az a pofon az élettől, ami után többet már nem számolnak rám, hanem én adom majd a pofonokat. Természetesen nem a szó legszorosabb értelmében, de ideje csak előre gondolkozni, és mindent megtenni azért, hogy elérhessek valamit.
Idővel pedig, talán majd a felejtés is összejön, és lesz ismét valakiért tennem, bár nem lenne rossz ha ugyanaz a személy lenne az, akiért eddig is próbáltam.
Vágon innen, Karcagon túl.... Budapest vár, és bár nehéz elképzelni, de lehet, hogy a legszebb időszak kezdődik meg eddigi életemben. Azt mondják a munka, meghozza a gyümölcsét. Én hiszek ebben, és abban hogy ez a gyümölcs szép és érett lesz. A legjobban ezeket az érzelmeket a nemrégiben bemutatott Batman film sorai jellemzik:

"...amit most teszek sokkal többet ér,mint bármi,amit valaha tettem...és mindennél nagyobb jutalom az a béke,ami most vár Rám.."
Ha megtalálom a békét, megtalálom azt amit eddig kerestem....
Gozsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése