2012. szeptember 7., péntek

Miért?




Életünk során rengeteg kérdésre keressük a választ. De van egy olyan kérdőszó, amelyet többször is felteszünk magunknak. Ez pedig a MIÉRT?
Bár ez a leggyakrabban előforduló kérdőszócska, mégis mindenki életében eljön az a pillanat, amikor nem csak úgy átlagos módon állítja maga elé, hanem tényleg próbál elszámolni magának a válasszal. Átlagos alatt, gondolok itt a "Miért pont velem?; Miért pont most?; Miért nem tudtam így meg úgy csinálni?".
Nem az ilyen kérdésre gondoltam. Az, amit mindenki életében egyszer vagy kétszer tesz fel magának komolyan, az minden púder nélkül érkezik. Csak a meztelen "Miért?". Akinek már van egy kis élettapasztalata, nem tudom elképzelni, hogy ne szembesült volna ezzel a témával.
Bár nem panaszkodni akarok, de azért nekem is volt már egy érdekesnek mondható 23, lassan 24 évem, de ebbe most ne menjünk bele. Mégsem jutott eszembe eddig, hogy teljesen komolyan adjak választ, vagy válaszokat az említett kérdőszóra. Egészen idáig...
Most mondhatnám azt is, amit már régen. Késő ilyenkor már válaszokat keresni. A fő hangsúly pedig a keresés szóban rejlik. Addig, amíg keresünk, nem találjuk meg a megfelelő megoldást. Bár az is igaz, hogy még valamihez eljutunk, addig kénytelenek vagyunk keresni is. Jelenleg még én is ebben a fázisban járok. Mindig is tudtam magamról, későn érő vagyok, és hiába van valami a szemem előtt, vagy éppen mellettem, azt csak később veszem észre, vagy becsülöm meg. Tudom, ez nem egy jó tulajdonság. De éppen ez az, ami eljuttatott odáig, hogy megkérdezzem magamtól: Miért?
Említettem, még csak keresem a megoldást, viszont rengeteg energiával jár az, hogy meg is találjam a választ. Érdekes, mert más az amit szeretnék válaszképpen, és más az, ami valójában érkezik. Bízom abban, hogy ez a kétfelé ágazó "egyenlet", egy kis időn belül majd egy helyes megoldásban manifesztálódik.
Ahogy Einstein mondta:

"Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal."
Ha ez így van, akkor remélem a múlt szép pillanatai, folytatódnak a jövőben is. Igaz, még csak keresem a választ a kérdésre, de abban biztos vagyok, hogy arra már rátaláltam, és megtanultam, hogy aki, vagy ami mellettem van, észrevegyem. Lehet nagy árat kell ezért fizetnem, de az élet egy nagy program, amelyben olykor többször le kell futtatni egy tesztet, hogy 100%-ban működjön. Az én egyik tesztem pár hete indult. és mire eléri a teljes feldolgozottságot remélem visszaáll az azt megelőző állapotába, hogy többet ne kelljen feltenni magamnak a kérdést.
Nem állítom hogy jobb ember lettem hetek leforgása alatt, de mindenképpen megfontoltabb és előretekintőbb. Arra, hogy erre kezdjek rájönni két dologra volt szükségem. Egy pofonra illetve erre a nagyon egyszerű kérdőszóra. Ha pedig összetesszük a kettőt: Miért kaptam ezt a pofont? Erre a válasz nagyon egyszerű: Mert megérdemeltem! Idővel pedig rá kell arra jönnie mindenkinek, hogy minden okkal történik, és hogy nem csak azoknak a tetteknek van súlya, amik a hibákhoz vezettek, hanem azoknak is amelyek ezek helyreállítását hivatottak megcélozni....
Gozsi  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése