2012. augusztus 2., csütörtök

"Lesz még London magyar falu..."
















...volt olvasható egy magyar zászlón Londonban. Ki hogy értelmezi ezt a mondatot, számomra viszont egyre inkább azt jelenti, hogy az elmúlt idők legsikeresebb olimpiájára készülhetünk.
Még egy hét sem telt el a játékokból, és máris rengeteg olyan sportolónk van, akikre büszkék lehetünk. Bár a küldöttség minden egyes tagjára elmondhatjuk ezt, hiszen mint ahogy a régi lemezen hallható, "Aki kijut egy olimpiára, ő már egy hős." Ezzel nem is lehet vitatkozni...
De aki kint van, és emellett még pontokat és érmeket szállít a hazájának, ők igazán azok, akiket a hős szóval illethetünk.
Még szinte fel sem dolgoztuk a megnyitóval járó izgalmakat, de máris éremnek örülhetett kicsiny hazánk. Országunk első medálja pedig bronz volt, szállítója pedig Csernoviczki Éva cselgáncsozó. Az, hogy ebben a sportágban érkezett az első érmünk egy kicsit meglepetés. Aztán eltelt egy nap és a tatami fényesedett. Hiszen a női bronz után, férfi olimpikonunk, a 66 kilós súlycsoportban induló Ungvári Miklós ezüstérmet szerzett.
Az első két nap tehát nem indult rosszul magyar részről. Azonban, ami ezután következett... 4 évvel ezelőtt az olimpia végére érkeztek meg arany érmeink. Londonban viszont már a harmadik napunk aranyos lett. Legyen párbajtőr, kardvívás, hazánk óriási múlttal rendelkezik. A múlt az a szó, az előző mondatban, ami a leglényegesebb, hiszen az utóbbi pár évben nem rólunk szól a páston való küzdelem. És mint derült égből villámcsapás, úgy érkezett meg az angol fővárosba Szilágyi Áron, aki a döntőben leiskolázta olasz ellenfelét. A leiskolázás pedig nem annak szól, hogy elfogult lennék, mivel a mi fiunk már 7-0-ra is vezetett a fináléban. A magyar csapat első aranyérmét tehát a kardvívás hozta meg. 22 éves reménységünk pedig talán visszahelyezheti országunkat a sportág térképére.
A következő napokban volt okunk örömre, de sajnos inkább a bánatról szóltak az arany utáni események. Gondolok itt Cseh Lacira, a férfi vízilabda válogatottra többek között... De azért legbelül mindenki tudta hogy örömünk a medence mélyén keresendő. Eljött augusztus első napja, és eljött Gyurta Dániel napja. A még mindig szemtelenül fiatal sportoló magabiztosan ugrotta át az akadályokat a döntőbe vezető úton. Mindenki remélte, talán tudta is azt, hogy Dani a legesélyesebb 200 m mellen. 20:38 perckor pedig eldördült a startpisztoly. Engem -de szerintem sok mindenki mást is- nagyon meglepett ahogy már az első 100-on nagy tempót diktált a "magyar mellkirály". "...még 5 tempó, még 4, meglesz, MEG KELL HOGY LEGYEN..." jellemezte Szántó Dávid "home videójában" az utolsó pár métert. Meglett. Gyurta Dániel VILÁGCSÚCCSAL megnyerte a 2012-es londoni olimpiai játékok 200 m-es mellúszó számát. Munka közben egy rajkai camping nyitott büféjében sikerült megnéznem ezt a döntőt, kb. 20 magyarral együtt. Így páran olyan hangulatot sikerült kreálnunk mintha ott lennénk a medence szélén. A himnuszt pedig -ami most már a megszokott dallamban játszódott le- mindenki úgy énekelte, mintha legalábbis ő állna fent a dobogó tetején.
Eltelt egy nap, és mikor azt hinné az ember hogy annál felemelőbb pillanat nincs, mint amikor egy honfitársunk világcsúccsal nyer meg egy olimpiát, akkor az élet ismét megcáfol mindent. A női cselgáncs 78 kg-os küzdelmeiben induló Joó Abigél számomra már most a magyar csapat legkiemelkedőbb alakja. A végső győzelemre is esélyes magyar hölgy ugyanis végig uralta négy közé jutásért zajló mérkőzését, amikor megsérült. Amerikai ellenfele pedig ki tudta ezt használni. Már mindenki lemondott róla, de vigaszági meccsén megmutatta hogy mekkora sportember. Lengyel ellenfelét néhány pillanattal a küzdelem vége előtt, ipponnal legyőzte. Bronz mérkőzésén már nem tudott felülkerekedni a sérülésen, de az én szemembe ő az egyik legnagyobb alakja az olimpiának.
Az éremgyűjtés tehát már az első héten elindult, és biztos vagyok benne hogy gyarapodni is fog. Bízzunk tehát egy új csodában. Mégpedig abban, hogy ma Cseh László az eddigi "sikertelenségek" után legyőzi mint Phelpset, mint Ryan Lochte-t. A szurkolással és Laci akaratán biztos nem fog múlni, hogy újabb aranyunk ismét a vízből érkezzen.
Gozsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése