2014. január 3., péntek

Isten veled Akeem!


 
1991. április 13.-án Point of Fortin-ban látta meg a napvilágot. Azt, amelyet utoljára Budapesten, a Puskás Ferenc stadionban élvezhetett igazán…



Őszinte leszek. Amikor tavaly hivatalossá vált, hogy a Ferencváros legújabb igazolása, Akeem Adams, Trinidad és Tobagoból, elkeseredtem. Úgy voltam vele, hogy megérkezett ismét egy olyan labdarúgó a csapathoz, akivel csak a keret létszáma bővül, minősége viszont nem változik. Ebben a hitben is éltem pár nap erejéig, amikor soron következett a Győr-Ferencváros rangadó az NB1-ben. Ricardo Moniz, aki akkor nagy meglepetésemre kezdőbe tette a Fradinál az „52”-s mezt kapó fiatalt, már érezhetett valamit. Valószínű, hogy ő az első pillanatokban látta, mire képes ez a srác. Érdekes érzelmek voltak bennem a meccs után. Az elsődleges örömmámor után – amit a győzelem váltott ki – egy nagyon jó barátommal kezdtük „elemezni” a meccset. Valamilyen okból minden mondatunknak az volt a befejezése: „De ez az Adams, óriási…”. Csak egy érdekes példa, amelyet Balogh Ákos, a Ferencváros videóelemzője mondott el az ETO elleni meccs után. Adams 16/14-s átlagot mutatott a párbajok terén. Azaz, mindössze kettőt veszített el, ezt a kettőt is földön, tehát a levegőben nem volt ellenfele. Mindezt még egyszer mondom úgy, hogy első NB1-s találkozóját játszotta, mégpedig a címvédő ellen. És ezt a teljesítményt nyújtotta a következő öt bajnoki illetve két ligakupameccsen is. Talán egy találkozót nem mondhat teljesen a magáénak, az Újpest ellenit, ahol látszott, szélső védő szerepben nem tud úgy teljesíteni, ahogyan középen. De utólag, kit érdekel már ez. Igazából közvetlen a meccs után sem foglalkozott már ezzel senki.

Majd két nap alatt minden ferencvárosi kötődésű emberrel fordult a világ. Amíg szeptember 23.-án örömmámorban úszott az egész Puskás Stadion, addig szeptember 25.-n a könny hullámai között evickélt mindenki. Hiszen ekkor érkezett meg a tragikus hír: Akeem Adams éjszaka szívinfarktust kapott, állapota válságos. Rengetegen álltak emellé a csupa szív fiatalember mellé, akinek most pont ez a nagy szíve sérült meg. Mindenki segített, vagyis próbált segíteni, ahogyan csak tudott. Gondoljunk vissza arra a mérhetetlen nagy összefogásra a véradásokon például.  De a hírek csak rosszabbodtak. Akeem keringése összeomlott és a fertőzések elkerülése miatt amputálták a bal lábát. Azt hiszem, egy labdarúgónak, főleg aki ilyen fiatal, ez olyan mintha az életét veszítené el. De a sok rossz után, a kilátástalanságból egyszer csak egy reménysugár tört elő. A nagy küzdő magához tért, és pár szóban kommunikálni is tudott a külvilággal. És a külvilágból egyből a csapata érdekelte és szinte ő kért bocsánatot, hogy nem tud társai segítségére lenni a pályán.

Végül a sötét felhők végleg összeálltak és mérhetetlen komorságot hoztak. És, ahogyan lenni szokott a felhőkből könnyek formájában óriási záport szórtak. Hiszen december 30.-n hivatalossá vált: Akeem Adams, aki előtte kettő nappal kapott súlyos agyvérzést, már nincs velünk. Az égi labdarúgó pályán folytathatja pályafutását, ahol talán Varga Zoltán és Albert Flórián várta a mennyei szentély előtt, ahol egy fradista kézfogással üdvözölték, majd hátveregetések közepette bevezették a kapun, hogy mostantól ők vigyázzanak rá. Akeem Adams huszonkét évet élt, és bár nekünk csak fél évet mutatott meg, köszönjük ezt neki. Én, személy szerint pedig áldom a sorsot, hogy szerencsém volt a pályán játszani is látni.

Akeem: Ha fentről olvasod e sorokat, én csak annyit tudok neked üzenni, hogy remélem boldog vagy odafent és ugyanazzal a mosollyal nézel ránk le, amellyel első edzésedet megkezdted Budapesten.

Köszönjük neked és Nyugudj Békében!
 
Gozsovics Dávid -gozsi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése