Nem
két különálló személyről lesz szó a következő sorokban. Egy, és ugyanazon
emberről, futballistáról fognak papírra vetődni gondolataim. Eindhoven egykori
sztárja, a Philips gyáriak élmunkása, a mostani orosz tömegcikk. Reménység, be
nem teljesült álmok, arcon csapott szurkolók. És minden igaz rá ezek közül. Azt
hiszem, mindenki kitalálta ki lesz a központi téma. Igen, ő: Dzsudzsák Balázs.
Született
1986.dece…*szkeccs*.
Nem
fogok belekezdeni unalmas életrajzba, arra mindenki rá tud keresni. De ha
esetleg nem, íme. Nézzük ezt a
pályafutást onnan, amikor eligazolt Debrecenből. 2008 januárjában csatlakozott
a PSV Eindhoven-hez, és már ebben a hónapban be is mutatkozott a holland
sztárklubnál. Jöttek egymás után a mérkőzések, Balázs pedig ezzel egyenes
arányosságban lendült játékba. Pár hónap elteltével már „Dzsudzsi” lett az
ország elsőszámú „exportcikke”. Mindenki róla beszélt a futball berkeken belül
a Kárpát-medence szívében. „Végre egy olyan játékos, aki majd letesz valamit…”;
„Ő utána már nem csak Öcsi bácsiról emlékezik meg rólunk a futballvilág…”.
Illetve ehhez hasonló pozitív hangvételű gondolatbuborékokat adtak Balázs feje
fölé. Ünnepelt sztár volt Hollandiában, csapata szurkolóinak kedvence.
![]() |
| Először, elcsendesítette Európát játékával... |
A „jutyúb”-on
számos videót vágtak össze róla a fanatikusok. Személy szerint, nekem EZ tetszik a legjobban. Minden magyar foci szerető
büszke lehetett végre megint magyarságára. Dzsudzsáknak a válogatottban is ment
ekkor. Már ha lehet így fogalmazni, ezen válogatott kapcsán. Aztán megtört
valami…
De
nem csak olyan módon, mintha leesett volna egy pohár a konyhaasztalról. Hanem
úgy igazából, mint, ahogyan ő törte össze Lamboját. 2011-ben mindenki óriási
megdöbbenésére váltott. A megdöbbenést nem ez okozta, hanem annak iránya.
Balázs Oroszország felé vette az indult, pedig Európa számos útja nyílt volt
előtte, ő mégsem az arany utat választotta. Legalábbis nem azt az aranyat,
amelyet minden magyar szimpatizáns szeretett volna. Nagy klub helyett, a nagy
pénz volt az, amiért elindult Dagesztánba. Te jó isten, Dagesztán?! Az orosz
föderáció egyik legbalhésabb színhelye. Nem is tudott igazán beilleszkedni. És
valahogy már nem azt a Dzsudzsákot láthattuk, akit Hollandiába évekig.
![]() |
| ...majd eltűnt mindenki szeme elől. |
Nekem
nem is volt bajom ezzel. Legalábbis nem érdekelt. Egy újabb magyar tehetséget
veszítettünk el a pénz miatt. Kész, ennyivel elintéztem a dolgot. De jöttek
sorra a válogatott meccsek. Lehet vitatkozni: jól játszott? mindent beleadott?.
A vita lezárásának sorsát, maga ő hozta el. A válogatott „isteni hetese”, aki,
már a csapatkapitányi karszalagot is hordhatta.
Eljött
egy román meccs. Egy sorsdöntő találkozó, ahol meg kellett volna halni a
pályán. No, de ebbe nem megyek bele megint. Gondolatmorzsáimat már
megfogalmaztam erről.
Összegezve:
Ismét VOLT egy magyar labdarúgó, akiről beszélhettek volna talán az egész
világon. VOLT, egy focista, akit istenítettek egy jó nevű európai csapatban.
VOLT, egy ember akire felnézhettek a nála is fiatalabbak. Csupa-csupa volt.
Hiszen, róla maximum, most már csak annak a csapatnak a szurkolói beszélnek,
ahol épp játszik. Fiatalok pedig lehet, hogy felnéznek rá, mindaddig, amíg fel
nem érik majd ésszel, mit művelt a szurkolókkal pár szó használatával.
VOLT:
egy játékosunk, mint, ahogyan anno egy labdarúgásunk…
-gozsi-



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése