2013. december 14., szombat

Holland sztár és orosz zsoldos


Nem két különálló személyről lesz szó a következő sorokban. Egy, és ugyanazon emberről, futballistáról fognak papírra vetődni gondolataim. Eindhoven egykori sztárja, a Philips gyáriak élmunkása, a mostani orosz tömegcikk. Reménység, be nem teljesült álmok, arcon csapott szurkolók. És minden igaz rá ezek közül. Azt hiszem, mindenki kitalálta ki lesz a központi téma. Igen, ő: Dzsudzsák Balázs.


Született 1986.dece…*szkeccs*.
Nem fogok belekezdeni unalmas életrajzba, arra mindenki rá tud keresni. De ha esetleg nem, íme. Nézzük ezt a pályafutást onnan, amikor eligazolt Debrecenből. 2008 januárjában csatlakozott a PSV Eindhoven-hez, és már ebben a hónapban be is mutatkozott a holland sztárklubnál. Jöttek egymás után a mérkőzések, Balázs pedig ezzel egyenes arányosságban lendült játékba. Pár hónap elteltével már „Dzsudzsi” lett az ország elsőszámú „exportcikke”. Mindenki róla beszélt a futball berkeken belül a Kárpát-medence szívében. „Végre egy olyan játékos, aki majd letesz valamit…”; „Ő utána már nem csak Öcsi bácsiról emlékezik meg rólunk a futballvilág…”. Illetve ehhez hasonló pozitív hangvételű gondolatbuborékokat adtak Balázs feje fölé. Ünnepelt sztár volt Hollandiában, csapata szurkolóinak kedvence.
Először, elcsendesítette Európát játékával...

A „jutyúb”-on számos videót vágtak össze róla a fanatikusok. Személy szerint, nekem EZ tetszik a legjobban. Minden magyar foci szerető büszke lehetett végre megint magyarságára. Dzsudzsáknak a válogatottban is ment ekkor. Már ha lehet így fogalmazni, ezen válogatott kapcsán. Aztán megtört valami…
De nem csak olyan módon, mintha leesett volna egy pohár a konyhaasztalról. Hanem úgy igazából, mint, ahogyan ő törte össze Lamboját. 2011-ben mindenki óriási megdöbbenésére váltott. A megdöbbenést nem ez okozta, hanem annak iránya. Balázs Oroszország felé vette az indult, pedig Európa számos útja nyílt volt előtte, ő mégsem az arany utat választotta. Legalábbis nem azt az aranyat, amelyet minden magyar szimpatizáns szeretett volna. Nagy klub helyett, a nagy pénz volt az, amiért elindult Dagesztánba. Te jó isten, Dagesztán?! Az orosz föderáció egyik legbalhésabb színhelye. Nem is tudott igazán beilleszkedni. És valahogy már nem azt a Dzsudzsákot láthattuk, akit Hollandiába évekig.
...majd eltűnt mindenki szeme elől.

Nekem nem is volt bajom ezzel. Legalábbis nem érdekelt. Egy újabb magyar tehetséget veszítettünk el a pénz miatt. Kész, ennyivel elintéztem a dolgot. De jöttek sorra a válogatott meccsek. Lehet vitatkozni: jól játszott? mindent beleadott?. A vita lezárásának sorsát, maga ő hozta el. A válogatott „isteni hetese”, aki, már a csapatkapitányi karszalagot is hordhatta.
Eljött egy román meccs. Egy sorsdöntő találkozó, ahol meg kellett volna halni a pályán. No, de ebbe nem megyek bele megint. Gondolatmorzsáimat már megfogalmaztam erről.  
Összegezve: Ismét VOLT egy magyar labdarúgó, akiről beszélhettek volna talán az egész világon. VOLT, egy focista, akit istenítettek egy jó nevű európai csapatban. VOLT, egy ember akire felnézhettek a nála is fiatalabbak. Csupa-csupa volt. Hiszen, róla maximum, most már csak annak a csapatnak a szurkolói beszélnek, ahol épp játszik. Fiatalok pedig lehet, hogy felnéznek rá, mindaddig, amíg fel nem érik majd ésszel, mit művelt a szurkolókkal pár szó használatával.
VOLT: egy játékosunk, mint, ahogyan anno egy labdarúgásunk…
-gozsi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése