2013. szeptember 11., szerda

Játék után most szóban köpte szembe a szurkolókat "Dzsudzsi"




A következő pár sorban nem kell velem egyetérteni, a bejegyzés nem ezért kerül megírásra. Rengeteg idézőjelet fogsz látni a sorokban. /igen az iróniát lesznek hivatottak KIEMELNI/
Kezdjük a mi szenszejünkel, Egervári Sándorral, a mindenki(?) által nagy becsben tartott szakemberrel. Azzal a "stratégával" aki miatt évek óta nem játszhat egy olyan középpályás, aki Hannover mezben ismét rátalált régi önmagára: Huszti Szabolcs. Természetesen nem a mi Sanyi bánk hibája, hogy Szabolcs nem lehet a válogatottal. Hát persze, hogy nem. Többször lenyilatkozta, hogy ő még véletlenül sem állított olyat, amit anno Huszti nyílt levelében megfogalmazott, azaz, hogy motiválatlannak vélte volna a Németországban légióskodó középpályást. Ha már választani kell a valamelyikőjük szavahihetőségében: Elnézést, Husztit választom. Ebből az aspektusból kiindulva, gyorsan kanyarodjunk rá "román útra". Szeptember 4.-ét írtunk, amikor már arról lehetett olvasni, hogy szurkolók egy csoportja elindult Bukarest felé. Ne menjünk bele, hogy másról sem lehetett olvasni hétfőig, csak arról a MAGYAR szurkolók verekedni, rombolni indultak el a román fővárosba. Arról még véletlenül sem esett szó, hogy saját pénzükből 20 órár vonatoztak 3 napi hideg élelemmel. Én nem mondom, hogy minden oda elinduló szimpatizáns mártott gyertya, de mindenki a srácok miatt és az országunk miatt indult el a túrára. Zöld, lila, piros egymással karöltve, azért, hogy megnézzék, hogy tiporjuk sárba ősi riválisunkat. A vonat valahol a határon járhatott, amikor a mi drága Balázsunk posztolt a Facebookon: Elindultunk. Repülővel, ahogyan azt illik. 
Szeptember 6: Az ország futball lázban ég, mindenki azt várja, hogy este 8 óra legyen. Aki nem jutott el Romániába az itthon a TV előtt nézte a csatát. Budapesten minden kivetítővel rendelkező vendéglátóegység megtelt. Én is egy ilyenben néztem meg többed magammal ezt a botrányt. Himnusz alatt,amíg énekeltük a többiekkel a sorokat, az arcokat néztem a kivetítőn. Szurkoló-játékos váltásban érkeztek a képkockák haza, 1-2 játékost leszámítva mindenki szemében a félelmet és az ijedtséget láttam. A szurkolókén pedig egytől-egyig a tüzet és a győzni akarást. Pedig ők utaztak előtte órákat, hogy megérkezzenek, ők nem repülővel tették meg az utat nagy kényelemben. És mégis,ezek az emberek arcán látszódott a hazaszeretet, nem pedig azokon akik felvették a címeres mezt. Van egy örökérvényű mondás: "Nem az számít, mi szerepel mezed hátulján, a lényeg ami az elején van".
És ez a bizonyos mez óriási mocskot kellett hogy elviseljen. Nem a rossz időjárás miatt, a sárban dagonyázás miatt keletkező felszíni mocsokról van szó. Hanem a belülről égetőről. Kikaptunk. Egyik honi szurkolót sem ez érdekelte igazán, hanem annak mikéntje. Lélektelen semmitmondó játékkal, pár olyan játékossal, akinek nincs helye a válogatottban. Nem nevesítek, döntse el mindenki maga. 
Péntek esti szégyen után azt hittem ez a válogatott nem tud nekem nagyobb csalódást okozni. Bogdán Ádám és Böde Dániel hozzáállása volt számomra csak méltó az elmúlt négy napban. Tehát csalódás. Tegnap elgázoltuk az észteket. Bravó. Mást nem tudok írni, gratulálok. Ami utána érkezett, az volt az igazán kijózanító, és a nagy magyar valóság. A drága agyonsztárolt kedvencünk Dzsudzsák Balázs érkezett a kamerák elé a lefújás után.Sietve, még Egervári "mester" nyilatkozott, Balázska már háttérben igazgatta a sérót. Dzsudzsika, pénteken miért nem tudtál nyilatkozni? Akkor azt mondtad, mindent amit most kapnak le kell nyelni, nem szabad mondani semmit. Most kinyílt a szócsap. És folyt belőle az etikátlan és undorító szennyvíz. Több millió embert pár szóval szembe köptél. Mit köptél, okádtál. Azokat is akik pénteken élőben kellett, hogy végigszenvedjék többek között a te gyalázatos játékodat. 
"- Elég rövidre fogom fogni. Nagyon büszke vagyok a csapatra, magunkért játszottunk..."
Amikor ezt meghallottam, egyből az jutott eszembe, ami ma délutánra már bejárta a 'fészbukot'. Mégpedig Gyurta Dániel nyilatkozata a tavalyi olimpiai győzelem után, ahol hasított egy gyenge világcsúcsot.
" - 15 millió magyart kellett végigvinnem a vállamon és végig éreztem a bíztatásukat..."
Balázska, ŐT nevezem sportolónak. Annyit kellett volna megtenned neked és  társaid zömének, hogy érezzétek ezt a támogatást és ehhez mérten játszatok. Visszatérve a tegnapra. Megintcsak egy szó jut eszembe: Undorító. Ahogy nagy mellénnyel volt pofád -mert ehhez már az kell- kiállni a kamera elé. Ha azt mondod, hogy még mindig szégyenlem magam a pénteki miatt, de azon már nem tudok változtatni, ma pedig azokért a szurkolókért játszottunk akiknek csalódást okoztunk múlt héten azt mondom: Oké.
"- Muszáj volt összekapnunk magunkat, mert fájó vereséget szenvedtünk, ami után nehéz napjaink voltak. Meglátásom szerint, mindenkiben benne voltak még a kezdés előtt a román fővárosban történtek. A mostani győzelmünkkel csak kicsit kozmetikáztunk, a céljainkat nem értük el."
Mondta Böde tegnap a meccs után. Igen, lehel elfogult vagyok Danival, de valami ilyesmit vártam volna el attól az embertől is, aki képes volt viselni a karszalagot a szeptember 6.-ai rémálom alkalmával
 Azután a rémálom után én azt mondtam, hogy most lehet aztán sírni amiatt, hogy elhullajtottunk pontokat Budapesten és Isztambulban. Azért mert kapitányunk a selejtező végére látja be, hogy két csatárral gólokat is tudunk rúgni,-kivéve péntek-.
Tehát Balázska én azt sem bánnám többet a válogatott közelében sem látnálak. Fogd meg a kezét Sanyi bácsinak és Torghellésen szólva sétáljatok végig a Váci utcán közbe pedig lebegtessétek meg Egervári mester bravúros rajzát, amit anno Győrben alkotott. És utána had jöjjön vissza Huszti, Vadócz és Tőzsér. Lehet, hogy ő sem játszik sokat a csapatában, de ez nálunk nem szokott nagy gond lenni, és akkor már értelmes játékos lehetne a csapatban. 
Egy szónak is száz a vége:




Kép: TrollFoci

-gozsi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése