A következő pár sorban nem kell velem egyetérteni, a
bejegyzés nem ezért kerül megírásra. Rengeteg idézőjelet fogsz látni a
sorokban. /igen az iróniát lesznek hivatottak KIEMELNI/
Kezdjük a mi szenszejünkel,
Egervári Sándorral, a mindenki(?) által nagy becsben tartott szakemberrel.
Azzal a "stratégával" aki miatt évek óta nem játszhat egy olyan
középpályás, aki Hannover mezben ismét rátalált régi önmagára: Huszti Szabolcs.
Természetesen nem a mi Sanyi bánk hibája, hogy Szabolcs nem lehet a
válogatottal. Hát persze, hogy nem. Többször lenyilatkozta, hogy ő még
véletlenül sem állított olyat, amit anno Huszti nyílt levelében megfogalmazott,
azaz, hogy motiválatlannak vélte volna a Németországban légióskodó
középpályást. Ha már választani kell a valamelyikőjük szavahihetőségében:
Elnézést, Husztit választom. Ebből az aspektusból kiindulva, gyorsan
kanyarodjunk rá "román útra". Szeptember 4.-ét írtunk, amikor már
arról lehetett olvasni, hogy szurkolók egy csoportja elindult Bukarest felé. Ne
menjünk bele, hogy másról sem lehetett olvasni hétfőig, csak arról a MAGYAR
szurkolók verekedni, rombolni indultak el a román fővárosba. Arról még
véletlenül sem esett szó, hogy saját pénzükből 20 órár vonatoztak 3 napi hideg
élelemmel. Én nem mondom, hogy minden oda elinduló szimpatizáns mártott
gyertya, de mindenki a srácok miatt és az országunk miatt indult el a túrára.
Zöld, lila, piros egymással karöltve, azért, hogy megnézzék, hogy tiporjuk
sárba ősi riválisunkat. A vonat valahol a határon járhatott, amikor a mi drága
Balázsunk posztolt a Facebookon: Elindultunk. Repülővel, ahogyan azt
illik.
Szeptember 6: Az ország futball
lázban ég, mindenki azt várja, hogy este 8 óra legyen. Aki nem jutott el Romániába
az itthon a TV előtt nézte a csatát. Budapesten minden kivetítővel rendelkező
vendéglátóegység megtelt. Én is egy ilyenben néztem meg többed magammal ezt a
botrányt. Himnusz alatt,amíg énekeltük a többiekkel a sorokat, az arcokat
néztem a kivetítőn. Szurkoló-játékos váltásban érkeztek a képkockák haza, 1-2
játékost leszámítva mindenki szemében a félelmet és az ijedtséget láttam. A
szurkolókén pedig egytől-egyig a tüzet és a győzni akarást. Pedig ők utaztak
előtte órákat, hogy megérkezzenek, ők nem repülővel tették meg az utat nagy
kényelemben. És mégis,ezek az emberek arcán látszódott a hazaszeretet, nem
pedig azokon akik felvették a címeres mezt. Van egy örökérvényű mondás:
"Nem az számít, mi szerepel mezed hátulján, a lényeg ami az elején van".
És ez a bizonyos mez óriási mocskot
kellett hogy elviseljen. Nem a rossz időjárás miatt, a sárban dagonyázás miatt
keletkező felszíni mocsokról van szó. Hanem a belülről égetőről. Kikaptunk.
Egyik honi szurkolót sem ez érdekelte igazán, hanem annak mikéntje. Lélektelen
semmitmondó játékkal, pár olyan játékossal, akinek nincs helye a válogatottban.
Nem nevesítek, döntse el mindenki maga.
Péntek esti szégyen után azt hittem
ez a válogatott nem tud nekem nagyobb csalódást okozni. Bogdán Ádám és Böde
Dániel hozzáállása volt számomra csak méltó az elmúlt négy napban. Tehát
csalódás. Tegnap elgázoltuk az észteket. Bravó. Mást nem tudok írni,
gratulálok. Ami utána érkezett, az volt az igazán kijózanító, és a nagy magyar
valóság. A drága agyonsztárolt kedvencünk Dzsudzsák Balázs érkezett a kamerák
elé a lefújás után.Sietve, még Egervári "mester" nyilatkozott,
Balázska már háttérben igazgatta a sérót. Dzsudzsika, pénteken miért nem tudtál
nyilatkozni? Akkor azt mondtad, mindent amit most kapnak le kell nyelni, nem
szabad mondani semmit. Most kinyílt a szócsap. És folyt belőle az etikátlan és
undorító szennyvíz. Több millió embert pár szóval szembe köptél. Mit köptél,
okádtál. Azokat is akik pénteken élőben kellett, hogy végigszenvedjék többek
között a te gyalázatos játékodat.
"- Elég rövidre fogom fogni. Nagyon büszke vagyok a csapatra, magunkért játszottunk..."
Amikor ezt meghallottam, egyből az jutott eszembe, ami ma délutánra már bejárta a 'fészbukot'. Mégpedig Gyurta Dániel nyilatkozata a tavalyi olimpiai győzelem után, ahol hasított egy gyenge világcsúcsot.
" - 15 millió magyart kellett végigvinnem a vállamon és végig éreztem a bíztatásukat..."
Balázska, ŐT nevezem sportolónak. Annyit kellett volna megtenned neked és társaid zömének, hogy érezzétek ezt a támogatást és ehhez mérten játszatok. Visszatérve a tegnapra. Megintcsak egy szó jut eszembe: Undorító. Ahogy nagy mellénnyel volt pofád -mert ehhez már az kell- kiállni a kamera elé. Ha azt mondod, hogy még mindig szégyenlem magam a pénteki miatt, de azon már nem tudok változtatni, ma pedig azokért a szurkolókért játszottunk akiknek csalódást okoztunk múlt héten azt mondom: Oké.
" - 15 millió magyart kellett végigvinnem a vállamon és végig éreztem a bíztatásukat..."
Balázska, ŐT nevezem sportolónak. Annyit kellett volna megtenned neked és társaid zömének, hogy érezzétek ezt a támogatást és ehhez mérten játszatok. Visszatérve a tegnapra. Megintcsak egy szó jut eszembe: Undorító. Ahogy nagy mellénnyel volt pofád -mert ehhez már az kell- kiállni a kamera elé. Ha azt mondod, hogy még mindig szégyenlem magam a pénteki miatt, de azon már nem tudok változtatni, ma pedig azokért a szurkolókért játszottunk akiknek csalódást okoztunk múlt héten azt mondom: Oké.
"- Muszáj volt összekapnunk magunkat, mert fájó vereséget szenvedtünk, ami után nehéz napjaink voltak. Meglátásom szerint, mindenkiben benne voltak még a kezdés előtt a román fővárosban történtek. A mostani győzelmünkkel csak kicsit kozmetikáztunk, a céljainkat nem értük el."
Mondta Böde tegnap a meccs után. Igen, lehel elfogult vagyok Danival, de valami ilyesmit vártam volna el attól az embertől is, aki képes volt viselni a karszalagot a szeptember 6.-ai rémálom alkalmával
Mondta Böde tegnap a meccs után. Igen, lehel elfogult vagyok Danival, de valami ilyesmit vártam volna el attól az embertől is, aki képes volt viselni a karszalagot a szeptember 6.-ai rémálom alkalmával
Azután a rémálom után én azt mondtam, hogy most lehet aztán
sírni amiatt, hogy elhullajtottunk pontokat Budapesten és Isztambulban. Azért
mert kapitányunk a selejtező végére látja be, hogy két csatárral gólokat is
tudunk rúgni,-kivéve péntek-.
Tehát Balázska én azt sem bánnám többet a válogatott közelében
sem látnálak. Fogd meg a kezét Sanyi bácsinak és Torghellésen szólva sétáljatok
végig a Váci utcán közbe pedig lebegtessétek meg Egervári mester bravúros rajzát, amit anno Győrben alkotott. És utána had jöjjön vissza Huszti, Vadócz és Tőzsér. Lehet, hogy ő sem
játszik sokat a csapatában, de ez nálunk nem szokott nagy gond lenni, és akkor
már értelmes játékos lehetne a csapatban.
Egy szónak is száz a vége:
![]() |
| Kép: TrollFoci |
-gozsi-


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése