2013. március 27., szerda

...és Böde megjő'...



Sokan szoktak azzal vádolni: Túlságosan elfogult vagy a Fradival. Szerintem ez nincs így, természetesen mindig kiállok szeretett csapatom mellett, de észreveszem a hibákat is. Bár a következő sorokkal nem az elfogultságomat fogom megcáfolni, de nézzünk néhány tényt...


Böde Dánielt beválogattja Egervári Sándor a Fehéroroszok elleni "semmitmondó" barátságos meccsre, ahol abban az időben, amikor pályán volt, véleményem szerint elég jól mozgott. Majd pár hét múlva elérkeznek a világbajnoki selejtezők. Az én gondolkodásom szerint - a szeptemberi román meccs előtt - a két legfontosabb találkozó a magyar válogatott számára. Félreértés ne essék, nem Böde Dániel himnusz íródik ezen sorokban, DE...
A pénteki, Románia ellen zárt kapuk mögött lejátszott mérkőzésen, legalább két csatárral kezdtünk. Ami hazai pályán minimum elvárás egy olyan gárdától, amely valóban kiakar jutni a világbajnokságra. Szalai, Szabics kettős jó döntés is volt. Semmi okom, szakmailag meg pláne semmi hátterem, hogy kritizáljak akárkit, de én nem hiszem el, hogy Egervári szövetségi kapitány nem veszi észre azt, hogy folyamatosan ugyanazokba a hibákba esik bele. 1-0-ra vezetünk, és fél órával a vége előtt "beállunk védekezni". Feladjuk a két csatáros játékot, és behozunk egy inkább védekező felfogású játékost. Jelzem, semmi gondom Varga Józseffel, a legjobb jelenleg a posztján az országban, de hazai pályán miért kell a 60. percben már arra gondolni, hogy ráülünk az egy gólos előnyre?! És valahol itt térnék ki Bödére. Ha már Szabicsot lehozzuk, miért nem lehet a helyére behozni egy támadót? Aki még meg is tartja elől a labdákat. Szalaival két magas ember lett volna egyszerre elől pályán, és akár egymásnak is letudták volna fejelgetni néha a játékszert. Ez egy opció. De akár az is játszhatott volna, hogy Szabics fent marad, egy kicsit visszalép, Böde pedig átveszi Szalai helyét elől. Nem. Nekünk vissza kell állni, mert vezetünk. Nálunk pedig sajnos mindig visszaüt, "az egy gól nem gól". Arra már ki sem  térek, hogy Mészáros mit keres egyáltalán a válogatott közelében...
A pénteki keserű élmények után elérkeztünk a keddhez, és a törökök elleni vendégjátékhoz. Semmi meglepetés: Idegenben a jól megszokott bunkerfoci: egy csatárral. Szalaival, akivel semmi probléma nincsen, de az első félidei játéka alapján látszott, nem találja a helyét. Mint ahogy az egész válogatott nem találta azt a ritmust, amit pénteken. Aztán elérkeztünk a 67. perchez, és a szerkezetváltáshoz. Szalai mellé megérkezett egy második csatár is, Böde személyében. Ami lendületet adott az egész gárdának. Nekem az a véleményem, hogy a két csatáros játék egyszerűen fekszik nekünk, nincs mit ezen mit beszélni és magyarázni. 4 perc múlva pedig ki is egyenlítettünk. 
(Itt egy kis lábjegyzet: Bár végeztem már a KOS-ban, de az ilyen közvetítői gyakorlatok során soha sem kaptam még gólt, amikor rajtam volt a sor. Most, hogy "visszatértem" még Hajdú B. István extra műhelyére, ez is megadatott. És külön élmény, hogy egy Fradi játékos első válogatott találata volt ez.)
Szóval egyenlítés... Gól után lendületben maradt a csapat, amikor is jött az újabb meglepő (?) csere. Szalai le, Elek fel. Azt hiszem, ismét nem kell mit kommentálnom. Én nem vagyok szövetségi kapitány - és nem is leszek-, de akkor sem fogom megérteni az ilyen döntéseket. Ha lendületben vagyunk, miért is nem lehet esetleg megpróbálni győzni? Esetleg még egy romániai kirándulás előtt "biztosabbá" tenni a második helyünket? Amikor megvan rá az esély.
Nem kritizálok tovább. A csapat megérdemli a dicséretet, szerintem ez egy rossz szakmai taktika hibája volt. Nyerhettünk volna, tegnap is, pénteken is. De ugye jön a klasszikus aranyszabály: a sportban nincsen "ha" és "volna". Remélem megszűnik ez az egy gól után sündisznó formába átállunk taktika, mert ha mégiscsak odajutunk a pótselejtező közelébe, ezt egy komolyabb csapat simán kihasználja. Mert az látszik, a védekezés még nem az igazi. És mégis erre akarunk építkezni? Bödén kívül meg kell dícsérni Guzmics Richárdot, aki nagyon jól játszott Korcsmár helyén. Egy Korcsmár-Guzmics belső párost pedig szívesebben néznék, mint Mészáros Norbertet akárhol a pályán.
Mindenestre tényleg gratulálok a srácoknak. Ha a selejtező előtt valaki azt mondja nekem, hogy nem kapunk ki a két meccsen a törököktől, én megmondom őszintén nem hittem volna neki. De mégis ez történt. Mivel a Fradival és Bödével kezdtem, ezzel is fejezném be. Nem elég, hogy egy Ferencváros játékos ismét válogatottban van, de még fontos gólt is szerzett tegnap este. Ez pedig mint magyarnak és mint zöld-fehérnek külön szívmelengető. Szeptemberre pedig annyit kívánok, Dani: lőjj kettőt a románoknak, majd a pótselejtezőben mint egy tank a hadsereg előtt, vezesd el ezt a válogatottat Brazíliáig. Én bízom benned. Hajrá Fradi, Hajrá Magyarok! ! ! 
Gozsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése