2012. november 2., péntek

"Ússz és evezz!"...




...ha esetleg valaki nem ismerné ezt a lassan -számomra mindenképp- szállóigévé váló mondatot, annak elárulom hogy a Nemo nyomában c. Disney rajzfilmben volt hallható.
Ahogy idősödök egyre jobban megértem, milyen értékek és mekkora életigazságok vannak ezekben a régi alkotásokban. Ha kicsiként leültem a videó -igen ilyen is volt egykor...- elé, akkor természetesen nem arra a háttér mondanivalóra voltam kíváncsi, mint amit most esetlegesen belemagyarázok. Lehet, hogy az alkotók tényleg csak egy mesét akartak létrehozni, és folyamatosan a véletlen műve, az hogy a Disney -régi!!!- alkotásaiban, óriási magyarázatok, életszemléletek, igazságok fordulnak elő. Persze ez a sorozatos véletlen azért már feltűnő :). És mondjuk ki, nem is véletlenek ezek.
A címben látható idézet egy az ezer közül. "Ússz és evezz!", mondja a kocsit hóbortos, nem magas szellemi intelligenciával rendelkező kék halacska, az elkeseredett csíkos bohóchalnak, aki mindent megtesz azért, hogy megtalálja egy szem fiát. Nem csoda, hogy vidítani próbál, hiszen mondjon nekem valaki olyan embert -vagy halat :)-, aki szereti a "szomorú bohóc" látványát. Ezen az egy mondaton keresztül letudok vezetni egy teljes életszemléletet.
"Tudod mit csinálj ha rossz napod van? Ússz és evezz". Azaz, éld az életed úgy, ahogyan azt eltervezted. Próbáld, sőt nem is, tedd azt, amit te jónak látsz, szabadon semmi görcsösség nélkül. Engedd el magad és cselekedj ahogyan te akarsz. Ne foglalkozz a rosszakarókkal és ne érdekeljenek a negatív kritikák, persze az építő jellegűeket azért fogadd meg. Oldalakon keresztül lehetne még magyarázni /vagy belemagyarázni/, hogy kinek mit jelent ez a mondat, vagy egyáltalán jelent e valamit.
Hogy miért ezzel kezdtem? Azért, mert ha mást nem is azt megtanultam már az életben, hogy ha csak a negatívot és a rosszat látod meg mindenben, akkor soha sem jutsz előrébb. Ez az idézet véleményem szerint a legjobb arra, hogy megtanuld az életet könnyedén venni. Nem azt mondom, hogy fejetlenül kell csinálni mindent, de mégis kicsit lazán felfogni, amit a mai emberek többsége nem tud megtenni /többek között én sem/. De a világ jelenlegi helyzetében hogy is lehetnek akárki is könnyed és laza. Ennek a három szónak a mondanivalójához persze ismerni kell azt a szövegkörnyezetet ahol használják. Számtalanszor megnéztem már ezt a csodás mesét -a mai világban már úgy veszem észre, hogy ilyen alkotásokat szégyen nézni- és fantasztikus mekkora különbség van aközött, ahogyan 10 éve megnéztem, és ahogy most nézem.
Valószínű ebben a rajongásomban benne van az is, hogy tudom kihez kötni. Eleinte természetesen csak azért néztem, mert tetszett maga a rajzfilm, de később inkább a mondanivaló az ami megragadott. Újból és újból megnézve pedig még több lesz ez a mondanivaló. Nem csak ebben, mondhatnám itt az Oroszlánkirályt, a Herkulest és igen a Szépség és a Szörnyeteget. DE felsorolhatnám az összes klasszikus mesét. Amelyeknek ma már nincs nagy értéke, persze tisztelet a kivételnek. Inkább a japán robotok és társai hódítanak manapság a piacon. No de nem akarok belemenni ún. rajzfilmgazdaságba. Azt írtam hogy nem boncolom tovább ezt a mondatot, és lásd mégis sikerült préselni még belőle.
Tehát a mondanivaló... Óriási szerepet tölt be az életemben, az amit már említettem, tudom kihez kötni ezt az idézetet. Talán nem is fogott volna meg annyira ez a mondat, ha nincs mellettem egy olyan ember aki ráébreszt ennek az értelmére, talán egy teljesen más oldaláról világítanám meg magát a mondatot... Talán, talán és talán... Bár nem hiszek semmilyen ezoterikában és társai baromságaiban, DE abban hiszek, hogy semmi nem történik véletlenül.
Azt is megtanultam hogy az élet semmilyen területén nincsen ha meg volna, na meg talán. Klasszikust idézve: "Ha nagyapám sárga lett volna, áramszedővel, akkor én lennék most a 4-6-os villamos..." A "ha" szavat hagyjuk el, a "volna"-val ne foglalkozzunk, ugysem tudjuk megmagyarázni, a "talán"-t pedig cseréljük ki a "biztos''-ra.
Miért is kezdtem bele ennek a mondatnak a magyarázkodásába? A már említett autópályám talán ismét felépül. Minden sávja. Iskola, munka, magánélet. Fentiekben leírtam, hogy nincs talán, és tessék az előző mondatomban ismét felbukkan. Sok minden múlik persze rajtam, de ahhoz, hogy minden klappoljon, egyedül nem vagyok elegendő.
Véleményem szerint az elmúlt pár hónapban rengeteget változtam, csiszolódtam, és BIZTOS vagyok abban hogy jó irányba. Nem azt mondom, hogy én vagyok a világ legtökéletesebb embere, mert ez messze nem így van, de alakulok mint púpos gyerek a prés alatt:)
El kellett telnie majd' 24 évnek ahhoz, hogy teljesen benőjön a fejem lágya. Sok-sok dolgot kellett átélnem, és átértékelnem. Most úgy hangozhatnak ezek a mondatok, mint egy 100 éves megfáradt ember gondolatai. De nem... Pont az ellenkezőt szeretném elérni ezekkel a sorokkal. Nem vagyok utcagyerek, normális környezetben nőhettem fel, mégis rengeteg csalódás ért már az életben, és semmi nagyképűség nélkül állítom, hogy ezek már egy 50 éves ember is lefárasztottak volna.
De az elmúlt 2-3 hónapban megváltozott az életszemléletem. Nem érdekel mi történt a múltban, az sem hogy ki bántott meg, akár csak kicsit akár nagyon. SŐT, az sem érdekel már, hogy én kit bántottam meg, mert kár ezen rágódni, ha mindenki folyamatosan őrlődne a múltján, nem lenne jövője.
Megígértem magamnak, hogy magamat fogom előtérbe helyezni ezentúl -persze akik fontosak számomra, azok mindig számíthatnak rám, nem sok ilyen ember van, de értük bármikor megtennék bármit- a saját karrieremet és magánéletemet. Túl sokszor hoztam már rossz döntést, amivel mind magamnak mind másoknak bánatot okoztam, de mint már említettem ezen nem tudok változtatni. Azon viszont igen, hogy a jövőben mindent megteszek ezen hibák elhárításáért. Nagyon remélem, hogy kapok erre még esélyt, mert ha megkapom biztos élek vele, ebben ezentúl nincs kérdés...
És igen, elsősorban a magánéletemre és a kapcsolatomra gondolok, arra, hogy képes legyek felépíteni azt, ami már nagyrészt az én hibámból összedőlt. Egy új dolgot megtervezni és tető alá hozni pedig mint tudjuk, a mérnökök tudnak a legjobban...
Erről is egy idézet jut eszembe, amit nemrégiben hallottam az egyik műhelytanáromtól. "Jó-jó, van tök jó állásod, megvan mindened,oké...De ha családod van, és állnak melletted, na az az igazi, a többi csak ajándék..."
Említettem, hogy az autópálya többi sávja pedig szintén alakul. A munka és az iskola része is úgy néz ki, hogy zavartalanul járható, semmi dugó nélkül, és bízom abban, hogy ez így is marad.
Egy szó, mint száz, változtam. Véleményem szerint még időben. Egy óriási igazsággal zárnék, amit szintén tapasztalat alapján sikerült megértenem, és remélem megfogalmazni is megtudom. Ne 
dobd el azt amid van, egy percnyi csendért, vagy egyedüllétért esetleges felhőtlen szórakozásért, mert talán amiatt az egy perc miatt fogsz évekig bánkódni.
Még egyszer hangsúlyozom, nem vagyok bölcs, nem akarok tanítani senkit 24 évesen az életről, de én hiszek ezekben a gondolatokban, ki tudja, talán más is azonosul majd velük...De ameddig nem látja valaki a kiutat, addig csak annyit tudok mondani hogy:
"Ússz és evezz!":)
Gozsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése