Július után ismét elindultunk a Bodrogközbe, hogy pár napra megszabaduljunk a főváros gondjaitól és problémáitól, és újra együtt legyen a kis Kormányőr család.
Két turnusban indult meg a túrára a csapat. Az első, csütörtökön este ült autóba. Ők pénteken Nagyrozvágyon vettek részt egy "gyermeknapon". Ajándékokkal és különböző programokkal lepték meg Bandi szülőhazájának apraját.
A második - kisebb - részlet pénteken indult el a 300 km legyűrésére. Pilóta: Sövegjártó Robi. Utasok: Cahigyan Bea, Andi, Süni és Gozsi
Találkozó negyed hét és fél hét között a Blahán és indulás. Legalábbis az elsődleges tervek ezek voltak.
Ezt az időpontot finoman szólva sem sikerült tartani.
18:50: Talán már Robi telefonja sem bírta a várakozást, ő is lefagyott, amikor Süni után szerettünk volna érdeklődni. Ezért én tárcsáztam, és jött a Sünitől megszokott nyugodt hangú válasz:
" Most indulok itthonról, 20 perc múlva ott vagyok." Mindezt, húsz perccel a tervezett indulási idő után :).
De amint megérkezett, azért egy kicsit csillapodott türelmetlenségünk, hiszen hősünk bicegve közelített felénk. Akár idézhetnék egy Belga számból is a start alkalmából:
"Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be.."
De szegény Robi még talán a kuplungot sem nyomta le, hogy kettesbe váltson, ismét érkezett egy Süni aranyköpés:
"Mikor állunk meg legközelebb?"
Fél nyolckor a váci lehajtónál iktattuk be az első megállót. Csak halkan jegyezném meg elvileg egy órája úton voltunk, kb. 30 km-t haladtunk Budapesttől.
Ezután viszont elkezdtünk haladni, legközelebb már csak Szerencsnél álltunk meg, és fél tizenegy magasságában megpillantottuk a Nagyrozvágy táblát. Kurucz Geri, mint alkalmi turistavezető, bevezetett minket a szállásunkra, ami a község művelődési házában volt.
Mindenki szivacson a földön. Ehhez képest mi Andival öt csillagos helyen aludtunk. A csillagokat most a a föld és az ágy közötti különbségben mérem. Egy csinos kis kanapé volt a fekvő alkalmatosságunk a következő két éjszaka.
Lepakolás után, annak rendje és módja szerint elindultunk a helyi szórakoztató centrumba /értsd: kocsma/, hogy emeljük kicsit a helyi GDP-t. Az este maradék idejét itt töltöttük el.
Reggel aztán ki korábban, ki később elindult a disznótorra. Ami az egész hétvége egyik, hanem a legjobb programja volt.
![]() |
| Az egyetlen sertés, aki túlélte a szombatot. |
![]() |
| A szakértők |
Sőt, a legjobb szó nem is fejezi ki. Tudom, kicsit furcsa ilyen szót használni, amikor egy élőlény különböző darabjai "repkednek" az asztalok körül egész nap, illetve saját testrészeit töltik mindenhová, de akkoris szívbemarkoló program volt. Ahogy a település lakói csak a mi kedvünkért, a mi óhajainkat szem előtt tartva dolgoztak. A szokásos mondatokat hallatván:
"Egyetek, egyetek, egyetek.."
Mi pedig jó vendégekhez mérten meg is fogadtunk ezt a tanácsot. Igazi disznótoros menü volt egész nap: sült vér, pecsenye, hurka és tepertő. Persze ezek mellé, hogy ne száradjunk ki elfogyott egy kis innivaló is.
A délutáni program is nagyrészt ezzel telt. Van aki maradt a helyszínen, mi egy páran elindultunk a kocsma felé, meccset nézni. Kár volt... /mindenki tudja miért :) /.
Ahogy a TV-ben vége lett, kimentünk az 50 m - re lévő pályára, amit a nyáron adtak át.
Sajnos a hazai csapat kikapott, mi pedig elkezdtük az esti programot. Közösen visszavonultunk a szórakoztató egységbe. Itt aztán volt minden. Stand up show /Süni/, motoros bemutató /Süni/ és irgalmatlanul sok nevetés /mindenki/.
![]() |
| Egy estére Nagy Feró is Kormányőr lett |
Ahogy fogytak a poharak, kezdtük azt hinni, hogy tudunk énekelni is, és az egyszemélyes Sövegjártó Band ismét gitárt ragadott. Eközben persze nem maradhatott el Bandi, és a hétvége jelmondata:
"Panorámafotó! Ne mozdulj!"
Ezzel telt az este. Egymással való iszogatás, beszélgetés, tánc és ének. Nem csak együtt, hanem a falu népe is csatlakozott hozzánk. Itt jegyezném meg, hogy szerintem az ország legolcsóbb kocsmájában mulathattunk ezeken az estéken. Nekünk, akik azért hozzászoktak a túllőtt budapesti árakon legalábbis mindenképpen úgy tűnt.
Összességében ismét túl vagyunk pár olyan napon, ahol a csapat ismét még összébb csiszolódott. Bandinak ismételten köszönjük a meghívást. A legnagyobb köszönetet viszont ismét Nagyrozvágynak mondhatjuk. Amelynek lakói ismét megmutatták, hogy ebben a felgyorsult és egymással nem foglalkozó világban, még mindig akadnak olyan emberek, akik nem csak a saját dolgaikat tartják szem előtt. Hanem fontos nekik más emberek kényelme. Mert ebben a három napban ismét semmivel nem kellett foglalkoznunk, csak azzal, hogy kikapcsoljuk az agyunkat és jól érezzük magunkat. Ami a legjobb pedig az, hogy decemberben valószínűleg ismét visszatér a narancs horda a Bodrogközbe. Hiszen kocsonyafesztiválra vagyunk hivatalosak. Nagyon remélem, hogy decemberben megírhatom a "Rozvágy Ri-lódid part tú" részt is.
Itt pedig kicsit kitérnék a falura a befejezés előtt. Hiszen az előző nyári megmozdulásunkról szóló írásomban sem szóltam róla. A maga tisztaságáról, rendezettségéről. Én, aki második alkalommal jártam ebben a faluban, nem mondhatnánk, hogy az elfogultság szól belőlem. Persze az is, mert Bandi révén valamilyen szinten az is van bennem. De az, hogy a mai Magyarországon létezik még olyan település amely ilyen tiszta és rendezett, illetve az emberek mindegyikének van munkája, ritka. Információim szerint, mindösszesen három vagy négy ilyen település van ma hazánkban.
Ez pedig nem alakulhatna így egy olyan ember nélkül, aki mindezt összefogja. Nekem külső szemmel az a véleményem, hogy Hogya Orsolya polgármester nagyon a szívén viseli a település sorsát, és ha minden magyar falunak, községnek, városnak ilyen kaliberű és felfogású vezetője lenne, biztos vagyok abban, hogy élhetőbb országban élnénk. Személy szerint nekem a legjobban a Magyarország térképére kialakított kis emlékmű tetszett. Ahol -mivel a Kormányőr család az ország különböző pontjairól érkezett- mindenki megkereste saját tábláját.
Ez pedig nem alakulhatna így egy olyan ember nélkül, aki mindezt összefogja. Nekem külső szemmel az a véleményem, hogy Hogya Orsolya polgármester nagyon a szívén viseli a település sorsát, és ha minden magyar falunak, községnek, városnak ilyen kaliberű és felfogású vezetője lenne, biztos vagyok abban, hogy élhetőbb országban élnénk. Személy szerint nekem a legjobban a Magyarország térképére kialakított kis emlékmű tetszett. Ahol -mivel a Kormányőr család az ország különböző pontjairól érkezett- mindenki megkereste saját tábláját.
![]() |
| Rozvágyon, szó szerint, mindenki hazatalált :) |
Megint nem tudok okos körmondattal lezárni. Csak azzal, amivel az előző Nagyrozvágyról szóló irományomat is. De ebben az egész csapat szíve benne van. Amilyen egyszerű, annyira sokat mond:
KÖSZÖNJÜK NAGYROZVÁGY!
HAJRÁ KORMÁNYŐR!!!
Gozsovics Dávid -gozsi-





Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm Lipcsey úr ;)
Törlés