Labdarúgás: egy sportág, amelyet milliók szeretnek
Labdarúgás: egy sportág, amely milliókból vált ki érzelmeket.
Labdarúgás: egy sportág, amelyben egykor a mi fiaink jártak az élen.
Magyar labdarúgás: egy sportág , amelytől évek, évtizedek óta százezrek fordultak el
Magyar labdarúgás: egy sportág, amelynek dicső múltja, borzalmas jelene van.
Magyar labdarúgás: hol vagy?
Üljünk be egy időgépbe. De ne menjünk messzire. Ne léjünk vissza az agyonismételt mexikói világbajnokságra, és hagyjuk most már Öcsi bácsiékat is pihenni.
A gép idővisszajelzőjét állítsuk ide:2009 szeptember 27.
Az ország egy olyan eseményre készülhetett, amire nem volt példa 1986 óta. Magyar nemzeti labdarúgó csapat világbajnoki mérkőzésen lépett pályára. Egy egész nemzet volt kiéhezve a sikerre, tíz millió ember várt arra, hogy ezek az ifjak majd egy csapásra fényt hoznak honi futballunk sötét egére. Majd ez az U20 - as csapat váltja meg nekünk a világot...
Honduras - Magyarország 3 - 0
Ekkor úgy tűnt, hogy nem hogy fény, de szikra sincs ezekben a fiúkban. Gondolhatta mindenki.
2009. szeptember 30: Magyarország - Dél - afrikai Köztársaság 4 - 0.
Atyaég! Valami történt. Egy olyan dolog, amit nagyon régen láttunk. Együtt élhettük át a történelmet. Hazánk egy csapata három pontot gyűjtött egy elismert nemzetközi tornán. Meglrkeztek az optimista okfejtések. Majd figyelje meg mindenki ezek a magyar vitézek még nagyon nagy dolgokat fognak véghez vinni Egyiptomban. A hunok tüzes nyilukkal és vad lovakkal beveszik a piramisokat. Felfokozva szurkoló itthon és kint. Felfokozva a csapat. Ugyan ki állíthatna meg minket?
Az Egyesült Arab Emírségek? Na ne vicceljünk. Egy olyan ország, ahol a focilabda is olajból van? Rajtuk nem csúszhatunk el, hát mi vagyunk a magyarok kérem szépen. Három pont után itt nincs megállás.
2009. október 3: Magyarország - Egyesült Arab Emírségek 2 - 0.
Kész! Nincs vita, ez a csapat bizony világbajnok lesz. Nincs is kérdés, két nyert meccsa a VB-n. Meg a szokásos: mi vagyunk a magyarok kérem szépen, hát ki ha mi nem?
Ide nekünk a nyolcaddöntős ellenfelet de izibe ám. Csehország? Ugyan már, egy a söréből élő ország verne meg minket? Mi magyarok vagyunk kérem szépen, szeretjük a sört. A válogatottjukat is megisszuk vacsora utánra.
2009. október 6: Magyarország - Csehország 2 - 2 hosszabbítás után: 4 - 3.
MICSODA TALÁLKOZÓ. Most már biztos le se játszák a maradék mérkőzéseket, ezek a fiúk olyan világbajnokok lesznek, hogy olyat a földkerekség még nem látott. Mi vagyunk a magyarok kérem szépen!
Negyeddöntő, Olaszország? Pff. Egy tészta alapú étkezésen élő emberek verjék meg annak az országnak a fiait, akik erős pistát reggeliznek szalonnával? Na nem, hát ezt nem. Felfaljuk őket is.
2009. október 9: Magyarország - Olaszország 2 - 2 hosszabbítás után 3 - 2.
Kész. Itt minden eldőlt. Úgy összetörte a Rába a Ferrarit, hogy öröm volt nézni. Magyarország világbajnok lesz kérem szépen.
Elődöntő, Ghána? Na ne már, szórakozik itt mindenki? Egy afrikai ország veri meg a dicső futball múlttal rendelkező Magyarországot? Ne vicceljünk
2009. október 13: Ghána - Magyarország 3 - 2.
Hohóó! Valami nem jó, a nagyobb szám nem a mi országunk neve mellett van. Ezek az afrikai sihederek képesek voltak megverni a magyar válogatottat. Létezik? No, nem baj, majd a bronz.
Magyarország - Costa Rica 1 - 1. Büntetőkkel BRONZÉRMES MAGYARORSZÁG.
Hopp! Hirtelen az időgépünk elromlott és magától visszarepült 2014-be. Costa Rica, ott van a VB-n két játékossal abból az U20-as csapatból, akik kikaptak a magyar nemzeti futball válogatottól. De állj! Hol vagyunk mi? Hol van a 'Hángöri' felirat a tv felső sarkából? Ja tudom. Nem jutottunk ki. MEGINT.
És hol vannak azok a játékosok akiktől vártuk azt a bizonyos megvilágosodást? Ki tudja. Koman Vladimir azóta csak az Antarktiszon nem játszott, Németh Krisztián hazatér az MTK-ba. Egyiptomban a legszebb találatot jegyző Kiss Máté NB1-es csapatba sem fér be. A mindenki által a jövő betonvédelmének oszlopos tagjának tartott Szabó János pedig Pakson rekedt. Talán Gulácsi Péter illetve Megyei Balázs nevét ismerik határainkon kívül is valamennyire.
De természetesen nem ér bántani őket, hiszen csoda amit akkor elértek. Miért is hoztam ezt fel?
2014. július 19: Magyarország Európa - bajnokságot rendez, mégpedig az U19-es korcsoportban. Várjuk, hiszen a csapat óriási hypeot kap. Ismét itt van egy csodacsapat? Úton - útfélen Mészöly Kálmán bával találkozok az utcákon. Fiatal barátom mégpedig gyere ki a meccsekre, mert ilyet nem látsz mindennap. Ezeknek a srácoknak saját fodrász jár az edzőközpontba. Úgy összetartanak még mint senki és semmi ebben az univerzumban.
Nos, Kálmán bá' jogos amit a plakátokról mond a szemével: én ilyet még tényleg nem nagyon láttam, és elnézést nem is nagyon akarok. Pedig nézzük csak a névsort. Egy sor magyar nagycsapat neve, egy német és két olasz alakulat is a nevek mellett.
Micsoda? AC Milan? Tamás Krisztián. Ez a srác biztos nagyon tud valamit. Nos, biztos, de nagy magyar szokás szerint nemzeti mezben ezt nem mutatja. Sima három a sógoroktól, majd egy hatos löket a portugál válogatottól. Ja, rúgtunk azért 1 - 1 gólt mind a két meccsen.
Haj van, foci nincs. Megint csak megérkezett a nagy magyar valóság. Sebaj, majd klubcsapat szinten örülök. Kár lenne tagadnom - nem is tudnám - ferencvárosi elkötelezettségemet. Gratulálok a Debrecennek és a Diósgyőrnek ők legalább tovább viszek a "HUN" feliratot. Szóval, majd kárpótlom az örömöm egy Fradi - Rijeka sorsolás után.
Hogy mi van? 0 kapurarúgás 90+5 perc alatt? Hát ez nem, ez az én csapatom ilyen nincsen. De van. És itt be is fejeztem. Mindent. Csalódtam eleget már ebben a futballnak nevezett nem is tudom micsodában. Új stadion, 0 csapat, inkorrekt vezetés. De elkanyarodtam a kezdő mondanivalómtól. Csak sajnos ki kell térni a klubokra is, hiszen belőlük - kellene - építkeznie a magyar válogatottaknak, "U"-s szinteken is.
Zárom az időutazással egybekötött sajnálkozásomat.
Tisztelt Mészöly Géza!
A srácoknak nem behugyozni kell a pályán, hanem futballozni. A pályán kívül nem fodrászhoz és fotozásra kell járni, hanem futballozni. Ja, hogy ez már annyira nem megy? Megértem.
Tisztelt Magyar Labdarúgás!
Nagyon kérlek, térj vissza. Hiányzol nekünk minden egyes nap minden egyes percében. Hidd el van itt jó pár százezer ember, akiket még tényleg érdekel sorsod. Légy szíves ne hagyd, hogy életem végén azt kell mondjam: NEm láttam a nemzeti tizenegyünket világbajnokságon. Vagy azonnal ütök a kezemre. Én beérem egy EB-vel is. Csak kérlek légy ott, okoz nekem örömet, és ebben az örömben had tomboljak és sírjak a boldogságtól. Nagyon szépen kérlek. Semmi mást nem kérek.
Tisztelettel:
Gozsovics Dávid




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése