Küzdelmes és kátyúkkal
tele útnak indult. Aztán az évek alatt a kátyúk eltűntek és a küzdelem helyét
is inkább a boldog munka vette át. Ezek után pedig úgy néz ki, végállomását is
megtalálta a Ferencvárosnál. Egy közvetlen és segítőkész emberrel készíthettem
interjút, aki a gyönyörűen felújított Fradi edzőközpontban látott vendégül.
Zöld és Fehér, Fradi Média, fradi.hu, amely orgánumokban felfedezhetjük a
nevét. Interjúalanyom, Czégány Pál, főszerkesztő volt.
-
Mint
magánember, hogy kerültél a Fradi közelébe?
-
Ahogyan,
azt sokan elmondhatják magukról, édesapám kapcsán. Még emlékszem, hogy a
Newcastle meccs az első olyan emlék, ami a Fradival kapcsolatos. Emlékszem rá,
egy picit haragudtam is rá – kezd mosolyogva a az emlékek felkutatásába -,
amiért a meccset nézte és nem velem játszott. De aztán már én is leültem vele
és inkább azt néztem.
-
Hogyan
jutottál újságíróként idáig? Mekkora utat jártál be ahhoz, hogy főszerkesztő
lehess itt?
-
Mondhatjuk,
hogy elég nagyot. Annak idején én is focistának indultam, aztán jött hirtelen
hat bokaszalag szakadás. Akkor úgy éreztem váltani kell, az érettségi után
pedig úgy éreztem dolgoznom kell. Kezdeni akartam magammal valamit. Két
lehetőség közül választhattam: Vagy fizikai munkát végzek, vagy pedig írok.
Röviden összefoglalva: felkerültem Budapestre és elkezdtem egy iskolát. Ami nem
elégítette ki a vágyaimat, mindenképpen dolgozni szerettem volna, így rengeteg
helyre elküldtem az önéletrajzom. Egyetlen helyről kaptam választ, ez pedig az
nb1.hu volt. Imre Mátyás karolt fel, akinek rengeteget köszönhetek. Külsősként
kezdtem és három év alatt főszerkesztő lehettem – nem kis teljesítmény /a
szerk./ - , amely feladattal rengeteg meló szakadt a nyakamba. Ezután olyan két
éve, amikor még élt „Matyi”, úgy döntöttünk kilépünk ebből a szerkesztőségből
és ebben az időben jött a Fradi megkeresése. Mint Fradi szurkoló, először
komolyan sem vettem, annyira hihetetlennek tűnt az egész. De szerencsére
sikerült megállapodnunk mindenben, és azóta itt tevékenykedhetem.
-
Hogy
jött a Fradi Média ötlete? Külföldi példákból indultatok? Mivel itthon ritka,
hogy egy sportcsapat mögé ilyen szintű szerkesztőségi munka álljon.
-
Azt
elmondhatjuk, hogy az elnök úr, Kubatov Gábor igényessége miatt jöhetett létre.
Maga a vezetőség álmodta meg, hogy kell egy kommunikációs csapat, amely magába
foglalja a weblapot, a „Zöld és Fehér” magazint és mindent, ami körülveszi a
Fradit. Én személy szerint, nem vagyok az itt az elejétől fogva. Amikor a klub
visszaszerezte a marketingjogokat, akkor indíthattunk egy saját weblapot és én
azóta lehetek itt. Tehát ha egyszerűen akarom megfogalmazni, a vezetőségi
igényesség miatt folyhat itt ilyen szintű munka.
-
Kicsit
elmerülve a fociban. Mi a véleményed a mostani csapatról? Az elmúlt pár
találkozó nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Látod azt az utat, ahol a
csapat ismét elindulhat?
-
Ugye
ezeket a meccseket már várta mindenki, mivel az első hat fordulóban letudtuk a
rangadókat. Így, most az Újpest meccs után elkezdhettük volna gyűjtögetni a
pontokat. Nem akarom természetesen erre fogni, de nem tudom mi lett volna, ha
nem történik Akeemmel ez a súlyos tragédia. Mert nyilván nem csak ez áll a
háttérben, de azért van köze hozzá. De én bízom abban, hogy a játékosok profik,
Ricardo profi és el tudunk indulni felfelé.
-
Ha
már szóba került Adams, a Fradi család ebben a helyzetben ismét megmutatta,
hogy ha kell, össze tud tartozni elég komoly szinten.
-
Igen,
írtam már erről a magazinban és lesz is még anyag ebből. Egyszerűen, ha ilyen
helyzetben lehet fogalmazni így, csodálatos az összetartás. Nagymamáktól
kezdve, üzletembereken át, tényleg mindenki összefogott, és például vért adtak
ezek az emberek. Tovább nem is akartam folytatni ezt a témát, hiszen minden
Fradihoz kötődő embernek nehéz erről beszélni. Főleg aki személyesen is ismeri
a játékost /a szerk./.
-
Ricardo
Moniz. Róla mit tudsz elmondani? Magán ember és edzői tulajdonságokat is
ideértve.
-
Ő
egy igazi profi. Nagyon jól együtt tudunk dolgozni, mindig a rendelkezésünkre
áll. és midnig készen áll a közös munkára. Napközben előfordul, hogy
összefutunk és beszélünk pár szót. Pont a napokban forgattunk az utánpótlásról,
és másnap leültem a központban, amikor megérkezett. Váltottunk pár szót és
elmondta, hogy mennyire fantasztikusak a kis srácok. Illetve szó volt arról,
hogy semmi különös nem volt az edzésben, ezeket a dolgokat a holland kluboknál
minden egyen nap megcsinálják az ilyen korú játékosok, ugyanilyen
intenzitással. És én elhiszem neki azt, hogy ha ez nálunk is így történne,
akkor ugrásszerűen fejlődne a magyar utánpótlás, ezen keresztül pedig a
labdarúgásunk is.
-
Ezeket
a srácokat ti mennyire követitek nyomon. a szerkesztőségen belül? Látsz olyan
tehetséget, aki nagy világraszóló karriert futhat be?
-
Minden
utánpótlás csapat eredményéről beszámolunk az oldalon. Én imádom a gyerekeket,
nekem is van egy lányom. És mint minden családban, a Fradinál sincs másként,
hogy a gyerekek a legfontosabbak, így egyértelmű szerintem, hogy ezeknek a
srácoknak nagy figyelmet szenteljünk. Nem akarok világklasszist elsősorban.
Megelégednék azzal, hogy ha kapnánk egy új Huszti Szabit vagy Gera Zolit. Most
az új pályák építésével, talán visszatér az a kor, amely még a mi
korosztályunkra volt jellemző. Azaz, hogy szinte az utcán focizik mindenki, de
fejlettebb és jobb környezetben, mint akkor. Nem szeretnék én magyar Beckhamet
vagy Gerrardot. Vagyis, persze szeretnék, de először megelégednék az előbb
említett két magyar játékos szintjével is.
-
Például
a lányod lehet a Fradi egyik nagy reménysége? Foci vagy kézilabda?
-
Vicces,
mert ahogy labda kerül elé egyből belerúg. De még nem igazán tudja eldönteni,
hogy balett táncos legyen vagy futballista. De én a kézilabdának is nagyon
örülnék, hiszen a Fradin belül is egy külön világ ez a szakosztály. Nyugalom
van náluk és félelmetes, hogy hétről – hétre mit tesznek le az asztalra. Ezt jó
közelről látni és nagyon örülök, hogy ismerhetem őket. Egyébként a lányomnak
nagyon tetszik, amikor kilátogatunk egy kézilabda meccsre.
-
Egy
elkerülhetetlen kérdés. Mit szólsz a válogatott VB selejtezős szerepléséhez?
Illetve Szalai Ádám már – már klasszikus kirohanásához?
-
Nekem
az nb1.hu-nál lehetőségem volt nyomon követni a csapatot. Érdekes nekem, hiszen
régen erősebbnek éreztem a keretet a mostaninál, de nem jöttek annyira az
eredmények. Nyilván ez a harmadik hely nem kudarc, csak a román illetve a
holland vereséget nehezen tudja megemészteni az ember. Nem tudom meddig bírunk
még bízni. Kíváncsi vagyok, mikor fogy el a remény. Szalaival kapcsolatban nem
szeretnék sok mindent mondani. Soha nem szerettem a nagy szavakat, de a saját példámat
is meg lehet említeni. Én kapcsolatok nélkül elég szegényesen kerültem fel
Budapestre és ezen keresztül a Fradihoz. ÉS ha már szóba hoztam Huszti
Szabolcsot az előbb, ő mondta azt, hogy a munkának mindig megvan az eredménye.
Nekem annyi mondanivalóm lenne ezzel kapcsolatban, hogy mindenki tegye bele a
dologba, az utánpótlás edzőktől kezdve, a gyerekeken át a szülőkig. És ha ez
megvan, akkor nincs szükség ilyen nyilatkozatokra. Ebben biztos vagyok.
-
Végezetül
pedig, mit tudsz ajánlani egy kezdő újságírónak a karriere felépítéséhez?
-
Fontos,
a személyes megjelenés. Ehhez tudom ajánlani a válogatott összetartásokat. Így
minél többször látják az embert, annál jobban rögzül az arcod ezekben a
körökben.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése