2014. április 28., hétfő

Az álmok útján


Küzdelmes és kátyúkkal tele útnak indult. Aztán az évek alatt a kátyúk eltűntek és a küzdelem helyét is inkább a boldog munka vette át. Ezek után pedig úgy néz ki, végállomását is megtalálta a Ferencvárosnál. Egy közvetlen és segítőkész emberrel készíthettem interjút, aki a gyönyörűen felújított Fradi edzőközpontban látott vendégül. Zöld és Fehér, Fradi Média, fradi.hu, amely orgánumokban felfedezhetjük a nevét. Interjúalanyom, Czégány Pál, főszerkesztő volt.


-          Mint magánember, hogy kerültél a Fradi közelébe?
-          Ahogyan, azt sokan elmondhatják magukról, édesapám kapcsán. Még emlékszem, hogy a Newcastle meccs az első olyan emlék, ami a Fradival kapcsolatos. Emlékszem rá, egy picit haragudtam is rá – kezd mosolyogva a az emlékek felkutatásába -, amiért a meccset nézte és nem velem játszott. De aztán már én is leültem vele és inkább azt néztem.
-          Hogyan jutottál újságíróként idáig? Mekkora utat jártál be ahhoz, hogy főszerkesztő lehess itt?
-          Mondhatjuk, hogy elég nagyot. Annak idején én is focistának indultam, aztán jött hirtelen hat bokaszalag szakadás. Akkor úgy éreztem váltani kell, az érettségi után pedig úgy éreztem dolgoznom kell. Kezdeni akartam magammal valamit. Két lehetőség közül választhattam: Vagy fizikai munkát végzek, vagy pedig írok. Röviden összefoglalva: felkerültem Budapestre és elkezdtem egy iskolát. Ami nem elégítette ki a vágyaimat, mindenképpen dolgozni szerettem volna, így rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzom. Egyetlen helyről kaptam választ, ez pedig az nb1.hu volt. Imre Mátyás karolt fel, akinek rengeteget köszönhetek. Külsősként kezdtem és három év alatt főszerkesztő lehettem – nem kis teljesítmény /a szerk./ - , amely feladattal rengeteg meló szakadt a nyakamba. Ezután olyan két éve, amikor még élt „Matyi”, úgy döntöttünk kilépünk ebből a szerkesztőségből és ebben az időben jött a Fradi megkeresése. Mint Fradi szurkoló, először komolyan sem vettem, annyira hihetetlennek tűnt az egész. De szerencsére sikerült megállapodnunk mindenben, és azóta itt tevékenykedhetem.
-          Hogy jött a Fradi Média ötlete? Külföldi példákból indultatok? Mivel itthon ritka, hogy egy sportcsapat mögé ilyen szintű szerkesztőségi munka álljon.
-          Azt elmondhatjuk, hogy az elnök úr, Kubatov Gábor igényessége miatt jöhetett létre. Maga a vezetőség álmodta meg, hogy kell egy kommunikációs csapat, amely magába foglalja a weblapot, a „Zöld és Fehér” magazint és mindent, ami körülveszi a Fradit. Én személy szerint, nem vagyok az itt az elejétől fogva. Amikor a klub visszaszerezte a marketingjogokat, akkor indíthattunk egy saját weblapot és én azóta lehetek itt. Tehát ha egyszerűen akarom megfogalmazni, a vezetőségi igényesség miatt folyhat itt ilyen szintű munka.
-          Kicsit elmerülve a fociban. Mi a véleményed a mostani csapatról? Az elmúlt pár találkozó nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Látod azt az utat, ahol a csapat ismét elindulhat?
-          Ugye ezeket a meccseket már várta mindenki, mivel az első hat fordulóban letudtuk a rangadókat. Így, most az Újpest meccs után elkezdhettük volna gyűjtögetni a pontokat. Nem akarom természetesen erre fogni, de nem tudom mi lett volna, ha nem történik Akeemmel ez a súlyos tragédia. Mert nyilván nem csak ez áll a háttérben, de azért van köze hozzá. De én bízom abban, hogy a játékosok profik, Ricardo profi és el tudunk indulni felfelé.
-          Ha már szóba került Adams, a Fradi család ebben a helyzetben ismét megmutatta, hogy ha kell, össze tud tartozni elég komoly szinten.
-          Igen, írtam már erről a magazinban és lesz is még anyag ebből. Egyszerűen, ha ilyen helyzetben lehet fogalmazni így, csodálatos az összetartás. Nagymamáktól kezdve, üzletembereken át, tényleg mindenki összefogott, és például vért adtak ezek az emberek. Tovább nem is akartam folytatni ezt a témát, hiszen minden Fradihoz kötődő embernek nehéz erről beszélni. Főleg aki személyesen is ismeri a játékost /a szerk./.  
-          Ricardo Moniz. Róla mit tudsz elmondani? Magán ember és edzői tulajdonságokat is ideértve.
-          Ő egy igazi profi. Nagyon jól együtt tudunk dolgozni, mindig a rendelkezésünkre áll. és midnig készen áll a közös munkára. Napközben előfordul, hogy összefutunk és beszélünk pár szót. Pont a napokban forgattunk az utánpótlásról, és másnap leültem a központban, amikor megérkezett. Váltottunk pár szót és elmondta, hogy mennyire fantasztikusak a kis srácok. Illetve szó volt arról, hogy semmi különös nem volt az edzésben, ezeket a dolgokat a holland kluboknál minden egyen nap megcsinálják az ilyen korú játékosok, ugyanilyen intenzitással. És én elhiszem neki azt, hogy ha ez nálunk is így történne, akkor ugrásszerűen fejlődne a magyar utánpótlás, ezen keresztül pedig a labdarúgásunk is.
-          Ezeket a srácokat ti mennyire követitek nyomon. a szerkesztőségen belül? Látsz olyan tehetséget, aki nagy világraszóló karriert futhat be?
-          Minden utánpótlás csapat eredményéről beszámolunk az oldalon. Én imádom a gyerekeket, nekem is van egy lányom. És mint minden családban, a Fradinál sincs másként, hogy a gyerekek a legfontosabbak, így egyértelmű szerintem, hogy ezeknek a srácoknak nagy figyelmet szenteljünk. Nem akarok világklasszist elsősorban. Megelégednék azzal, hogy ha kapnánk egy új Huszti Szabit vagy Gera Zolit. Most az új pályák építésével, talán visszatér az a kor, amely még a mi korosztályunkra volt jellemző. Azaz, hogy szinte az utcán focizik mindenki, de fejlettebb és jobb környezetben, mint akkor. Nem szeretnék én magyar Beckhamet vagy Gerrardot. Vagyis, persze szeretnék, de először megelégednék az előbb említett két magyar játékos szintjével is.
-          Például a lányod lehet a Fradi egyik nagy reménysége? Foci vagy kézilabda?
-          Vicces, mert ahogy labda kerül elé egyből belerúg. De még nem igazán tudja eldönteni, hogy balett táncos legyen vagy futballista. De én a kézilabdának is nagyon örülnék, hiszen a Fradin belül is egy külön világ ez a szakosztály. Nyugalom van náluk és félelmetes, hogy hétről – hétre mit tesznek le az asztalra. Ezt jó közelről látni és nagyon örülök, hogy ismerhetem őket. Egyébként a lányomnak nagyon tetszik, amikor kilátogatunk egy kézilabda meccsre.
-          Egy elkerülhetetlen kérdés. Mit szólsz a válogatott VB selejtezős szerepléséhez? Illetve Szalai Ádám már – már klasszikus kirohanásához?
-          Nekem az nb1.hu-nál lehetőségem volt nyomon követni a csapatot. Érdekes nekem, hiszen régen erősebbnek éreztem a keretet a mostaninál, de nem jöttek annyira az eredmények. Nyilván ez a harmadik hely nem kudarc, csak a román illetve a holland vereséget nehezen tudja megemészteni az ember. Nem tudom meddig bírunk még bízni. Kíváncsi vagyok, mikor fogy el a remény. Szalaival kapcsolatban nem szeretnék sok mindent mondani. Soha nem szerettem a nagy szavakat, de a saját példámat is meg lehet említeni. Én kapcsolatok nélkül elég szegényesen kerültem fel Budapestre és ezen keresztül a Fradihoz. ÉS ha már szóba hoztam Huszti Szabolcsot az előbb, ő mondta azt, hogy a munkának mindig megvan az eredménye. Nekem annyi mondanivalóm lenne ezzel kapcsolatban, hogy mindenki tegye bele a dologba, az utánpótlás edzőktől kezdve, a gyerekeken át a szülőkig. És ha ez megvan, akkor nincs szükség ilyen nyilatkozatokra. Ebben biztos vagyok.
-          Végezetül pedig, mit tudsz ajánlani egy kezdő újságírónak a karriere felépítéséhez?
-          Fontos, a személyes megjelenés. Ehhez tudom ajánlani a válogatott összetartásokat. Így minél többször látják az embert, annál jobban rögzül az arcod ezekben a körökben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése