2012. március 29., csütörtök

Úton...
















Talán hosszú idő után elmondhatom hogy kezdek kicsit magamra találni. Gondolok itt arra, hogy lehet hogy megtaláltam azt a helyet ahol tényleg azt tanulhatom ami érdekel, hogy mennyire leszek benne sikeres az természetesen csak és kizárólag rajtam múlik, de megpróbálok mindent jól csinálni. Kicsit talán túl optimista lennék akkor ha azt mondanám hogy tényleg minden jó, de egy elcsépelt szófordulattal élve, "van fény az alagút végén".
Az életem nem csak ebben változott. Négy évnyi egri élet után felköltöztem hazánk fővárosába. Sok pozitív és sok negatív "tanács" is megelőzte ezt a lakóhelyváltozást. Igazából először én is kicsit félve érkeztem meg a "nagy világvárosba":).
Az idézőjel most nem arra vonatkozik hogy ne lenne nagy és ne lenne világváros, nagynak tényleg nagy hiszen az első napokban nekem is meg kellett birkózni a közlekedéssel, de most már elég rutinosan járom mind a nagy köztereket és fő útvonalakat, mind a kisebb "késdobáló" utcákat. 
Ezzel a rövid bejegyzéssel csak annyit szerettem volna elérni, hogy egyrészt ismét hallassak magamról, másrészt írjak, és úgymond "gyakoroljam" az effajta információközlést is.
Azt pedig hogy mi játszódik le bennem mostanában? Egy csapathoz tudnám hasonlítani, legyen az bármilyen sportág. Mert ha egy csapat tele van szurkolóval és biztatóval akkor 110%-on kezd el égni és mégtöbbet tesz a sikerért. Ha viszont nincs mellettük senki, akkor ez a szorgalom elfogy. Bár tudom hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, de emberek vagyunk, akiknek szükségre van barátokra, támogatókra, és nélkülük nehéz sikert elérni.
Egy szó mint száz, ÚTON vagyok...és remélem hogy nem szákutca lesz a vége, hanem egy sok sávos autópálya, amin öröm közlekedni.
Gozsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése